Szinte nincs ember a Földön, aki a maga módján ne szenvedné meg a koronavírus okozta járvány következményeit. Ezen következmények közül leginkább arról a gazdasági válságról esik szó, amelynek során cégek sokasága ment tönkre és emberek millió veszítették el munkahelyüket, megélhetésüket. Ehhez képest jóval kevesebb szó esik arról a morális válságról, amely az emberiség egészét érinti a legkisebb közösségektől egy egész nemzetet jelentő közösségig. De ki adhat iránymutatást ebben a nehéz időszakban és főleg, kinek a beszéde és tettei szolgálhatnak olyan erkölcsi iránytűként, ami bizonyosságot ad az olykor elviselhetetlennek tűnő nehézségek közepette?
A Marvel Univerzum szuperhős-filmjei az elmúlt évek során nézettségben uralták a filmpiacot és 22,4 milliárd dolláros összbevételével minden idők legtöbb pénzt kereső filmipari franchise-a lett. Bár a hihetetlen képességekkel bíró emberek és a világegyetem más elképesztő erejű lényeinek összecsapását megjelenítő történeteknek semmi közük a valósághoz, ám a rajongókat ez nem zavarja. Éppen ellenkezőleg. A filmek sikere talán éppen abban rejlik, amit a szuperhősök egyik ellensége így fogalmazott meg: „Az emberek hinni akarnak. És manapság bármit elhisznek.”
Ezt a legnagyobb befolyású vezetők is jól tudják. A sort Donald Trump amerikai elnök vezeti, aki a statisztikák szerint az elnöksége eddigi 1170 napja alatt 18000 hamis vagy félrevezető kijelentést tett, vagyis naponta átlag 15-ször hazudik nyilvánosan. Igaz, vannak országok, ahol ezt nem is mérik, így Magyarországon sem. Az a lelkesedés azonban, ami még a legnyilvánvalóbb valótlanságok elhangzását kíséri a választópolgárnak tekintett tömeg részéről, nem magyarázható mással, mint a szeretett vezető személyébe vetett hittel.
Mikor az igazság elveszti erkölcsi értékét, akkor az igazságtalanság a hétköznapi élet részévé lesz. Közjogi méltósággá emelt volt kommunista pártfunkcionárius kommunistázza le azokat, akik nem is éltek a rendszerváltás előtt, munkatársairól jelentő egykori ügynök Brüsszel elleni jelszavakat harsogva masírozik a békemenetnek nevezett felheccelt tömeg élén, a Tízparancsolatot legfőbb betegségmegelőző elvnek kijelentő miniszter távolítja el az ellátásra szoruló betegek ezreit a kórházakból.
A megannyi hír és álhír között még a dolgok tényszerű megítélése iránt elkötelezett gondolkodó ember is olykor elbizonytalanodik. Mégis mindenki számára eljön az idő, amikor egy belső iránytű megmozdul, hogy mutassa, mit fogadjon el igaznak és mit vessen el. Ez az idő most sokak számára eljött.
A járvány erkölcsi hatása
A világot megrengető vírusjárvány megkerülhetetlen helyzet elé állítja az egyes embert is. Hallja ugyan a nemzetmentő politikai vezérek egymásnak ellentmondó kijelentéseit, de azt is látja, hogy az emberek ismeretlenül is készek akár saját egészségüket kockára téve mások gyógyulását szolgálni, vagy cselekvő módon munkával, anyagi javakkal másokon segíteni.
Úgy tűnik, hogy a vírusjárvány következményeként az emberiség jól láthatóan kezd kétfelé válni. A túlnyomó többség, élükön a válságból hasznot húzó politikusokkal, önmaga érdekét előtérbe helyezve csak túlélni akar, miközben bűnbakokat állít, legyenek azok kínai bevándorlók vagy a háttérben világuralomra törő gazdasági érdekcsoportok. Az ő világukban a tisztítószerek lúgját kell fogyasztani, mert az megöli a vírust, míg a technológiai vívmányok célja csupán az emberiség megtizedelése.
A kisebbség azonban nem a túlélést választja, hanem az életet, ami nem pusztán a saját életét, hanem mások életének megóvását, segítését jelenti, még azokét is, akiket a többség elvet, mert értéktelennek tart. Ők nem kérnek viszonzást sem, csak beteljesítik azt, amit az élet egyetlen Ura így adott minden ember elé feladatul: „éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok” (Máté ev. 25,35-36).
A cselekedetek tévedhetetlenül mutatják, hogy ki az, akinek lelkiismeretében a szeretet munkál és ki az, akiben csak az önszeretetet hódít. De mi lehet az a bizonyosság, ami kétélű éles kard módjára elválasztja egymástól a helyest és helytelent, az igazat és a hamisat?
Az igazság szeretete
Az embert naponta érő, sokszor egymással ellentmondó állítások kavalkádjában az igaz és hamis megkülönböztetéséhez elsősorban nem a cáfolhatatlan tények ismerete szükséges. Az ember ugyanis elfogult még a legnyilvánvalóbb tények elfogadásában is, amit a pszichológia a kognitív disszonancia fogalmával illet. Az ember érzelmi kötődései ugyanis belső ellenállást fejtenek ki minden olyan döntéssel szemben, amely ellentétben áll korábbi felfogásával. E konfliktus feloldására pedig az ember önmagától nem képes. Úgy is mondhatnánk, hogy az ember saját meggyőződése felülír minden érvet, még akkor is, ha az teljességgel megalapozatlan és védhetetlen.
Ezért a dolgok megítéléshez nem az igazság ismeretére van szükség, hanem az igazság szeretetére. Erkölcsi értelmemben sokan ismerik az igazságot, de ez csak egy személytelen elv marad a számukra, ha nincs bennük szeretet a valódi igazság ismerete iránt. Az igazság ismerete személytelen, míg az igazság szeretete mindig személyes. Maga Krisztus sem azért jött a világra, hogy nagy ívű erkölcsi igazságokat szóljon, mint Buddha, Lao-Ce vagy Mohamed. Ő maga mondta Pilátusnak: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek a Valóságról” (János ev. 18,37). Ez a valóság pedig maga Isten, héberül Jahve, vagyis Aki van. Az Ő személyét Jézus így tárta fel a tanítványok előtt: „aki engem látott, látta az Atyát” (János ev. 14,9) és az Ő valósága abban áll lényege szerint, hogy „az Isten szeretet” (János első levele 4,8).
Nem véletlen tehát, hogy a Bibliában a hangsúly nem az igazság ismeretén van, hanem az igazság szeretetén. Hiába gondolják sokan, hogy ők az erkölcsi igazság ismeretével bírnak, ha azt a maguk kénye-kedve szerint értelmezik. Ők valójában nem ismerik azt a valóságot, amelynek szeretete nélkül soha nem juthatnak el az erkölcsi igazság valódi értelmére. És mivel „nem fogadták be az igaz valóság szeretetét… azért bocsátja reájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2,10-11).
Korunkban emberek tömegei hisznek egy pszeudo-igazságban, ahol a hazug (politikai) vezető az erkölcsi igazság szószólójává magasztosul. Ezt a hitet még az sem ingatja meg, hogy ha ez a személy saját családján és baráti körén keresztül elképesztő gazdagságra tesz szert akár egy egész ország kárára. Ez a hit olyan vakságot eredményez, hogy akik hajdan még a vasfüggöny lebontásának örültek, azok manapság a kerítés építésén lelkendeznek, pusztán azért, mert azonosulnak a hatalom elhitető beszédével. Ilyenkor még kedvenc filmjeik szuperhőseire sem hallgatnak, pedig egyikőjük, a Fekete Párduc ezt üzente a világnak: „Válságos időkben a bölcsek hidakat építenek, míg az ostobák falakat emelnek. Meg kell találnunk a módját, hogyan viseljük gondját egymásnak.”
Ám aki valóban gondját viseli a világnak, az csak olyan személyes valóság lehet, akitől nemcsak a bölcsesség, de az igazság szeretete is elnyerhető. Ő kezdettől fogva teljes egységben van az általa szólt igazsággal, olyannyira, hogy saját beszédét önmagával azonosította, mert „Isten volt az Ige.” (János e. 1.1) Ezért van, hogy az egyetlen, ami teljes biztonsággal képes mindenkit eligazítani helyes és helytelen, igaz és hamis között, az egyedül és kizárólag Isten igéje, „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait.” (Zsid 4:12)
Isten beszéde nélkül azonban nemcsak lehetetlen eligazodni a világban, de olyan létfontosságú, mint a kenyér, ami ő maga ad „a világ életéért” (János ev. 5,51). És ez a beszéd nemcsak máról holnapra táplál, de örökkévaló életet is ad, mert „aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.” (János ev. 5,57)
A vírusjárvány által felszínre hozott erkölcsi zűrzavar egyben lehetőség is, hogy az emberi tekintélyt elvetve mindenki ahhoz forduljon, akinél „van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve” (Kolosszeiekhez írt levél 2,3), „mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsoltárok 36:10)
Márton István
