Jézus legtöbb tanításában „Isten országát” hirdette, ami közvetlen, de közvetett tanulságok levonására is alkalmat adott.
Közvetlen tanulsága az volt ebbéli tanításainak, hogy itt e földön közösségileg nem létezik Isten országa, csak egyének gondolkodásában és életvitelében ver gyökeret. Még az igazi egyházi közösség sem teljesen Isten országa, hiszen a tizenkét tanítvány között is egy áruló volt (méghozzá az a Júdás, akiben a többiek a legjobban bíztak). Isten országa láthatatlan. Egyrészt jelenvaló – annál, aki személyesen elfogadta törvényeit –, másrészt eljövendő, amit Jézus Krisztus második eljövetele hoz el. Mivel Isten kényszert sosem alkalmaz a meggyőzésre, Isten országába azok jutnak majd el, akik önként belátták és gyakorolták Isten szereteten alapuló parancsolatait.
Közvetett tanulsága is volt azonban Jézus Isten országáról adott szavainak.
Először is az, hogy elhárított minden közvetlen politizálást, lévén, hogy a politikát a „rókák” cselekvésének mondta (Lk. 13:32). Másodszor, hogy Jézus állást foglalt mindenfajta, a vallás nevében való politizálással szemben. Ennek legcsekélyebb megnyilvánulásait is poshasztó „kovász”-nak minősítette. Harmadszor, ennek jegyében nyilatkozott jobb- és baloldali törekvésekről is.
Politikai pártok a kis zsidó nép életében abban az időben is léteztek. A Heródes-pártiak és a zelóták képviselték a két szélsőséget: a rendszertámogatók és a felkelésre is készen állók két csoportját. A farizeusok testesítették meg a nemzetvédő, erkölcsjavítást szorgalmazó – mai szóval: polgári jobbközép – öntudatos, büszke pártját. Az idegen-kiszolgáló, liberális, a Bibliából csak Mózes öt könyvét elfogadó – mai terminussal, balliberális – pártot a szadduceusok képviselték.
Igaza van a salamoni bölcsességnek: nincs sok új a nap alatt, ami ma a világon, Magyarországon ádáz viták tárgya, jó kétezer évvel ezelőtt már pontosan ugyanígy létezett, csak akkor természetszerűen más nevet kölcsönöztek neki.
Jézus egy ízben mindkét csoportra nézve mondta:
„Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától.” (Mt. 16:6)
A legnagyobb óvatosságra, távolságtartásra kérlelt, s mikor a „kovász” jelképét hallgatói nem értették, részletesen elmagyarázta:
„Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott , hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tudományától őrizkedjenek.” (Mt. 16:11–12)
Veszélyes dolog a politizálás, amely annyira „érvénytelen terület” (Török Endre), hogy holnap már nem tudhatod, ki marad azonos a mai önmagával. S egyáltalán: maradhat-e, lehet-e önmaga valaki?
De ennél is tovább ment Jézus. A két, egyenlőképpen elfogadhatatlan – farizeusi és szadduceusi – párt között is különbséget állított fel, arra nézve, melyik az elfogadhatatlanabb és még veszélyesebb: „Eközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdte az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.” (Lk. 12:1)
A szadduceusokról – a mai baloldalról – mindenki ismerte hatalomvágyukat és laza erkölcsiségüket. De nem is nagyon akartak másnak mutatkozni, mint amilyenek voltak. Nyersen, brutálisan élték ki önző természetüket. A farizeusok – akiket Jézus a tékozló fiú látszólag nagyon erkölcsös bátyjával jellemzett (Lk. 15:1) – az erény megtestesítőiként, a haza és család megmentőiként adták ki magukat, s a tömegek előtt nagy becsben állottak. Csakhogy a durva igazságtalanságnál csak első látszatra elviselhetőbb az álszent igazságtalanság. Az egyik kívülről sebez, a másik belülről rothaszt. Ilyen választási lehetőséget állít magának, aki emberi pártok megtestesítette elvből és gyakorlatból kíván élni.
Nagy igazság rejlik Churchill sokat idézett mondásában, hogy „a polgári demokrácia nem jó, de jobbat még nem találtak ki.” Ugyanakkor megszívlelendő a vietnámi mondás is: „Nem elég nekünk egy párt is? Csak azt bírjuk ki.” Mindkét kijelentés egyszerre nem lehet igaz annak, aki ezen a földön társadalmi igazságosságot keres, és e történelem keretein belül küzd a megoldásért. A két, egymásnak ellentmondó kijelentés csak úgy igaz egyszerre, hogy rávilágítanak arra: egyedül Isten országa hozza el majd a mindenki számára megnyugtató megoldást, Jézus második eljövetelével. Ne kívánj itt e földön nagyokat – mondta Isten Jeremiás segítőtársának, Báruknak (Jer. 45:5). Tedd a jót következetesen, és számíthatsz majd olyan világra, melyben egyedüli törvény lesz a jó.
