„A világ nagyon veszélyes, de valahogy tisztességgel kell élni e veszélyek között.”
Tisztességgel élni ebben a veszélyes világban az tud, aki szuverén emberként éli meg a napjait, azaz gondolkozik azon, hogy helyes-e, amit éppen tesz. Aki nem azt ismétli, amit mások mondanak, mert nem a haszon, nem az érdek és nem a könnyebb út számára a legfontosabb. Aki ha kell, ellenszegül az elnyomásnak.
A magyar filozófus a szabadságot az egyik legfontosabb értéknek tartotta. Így beszélt róla:
„Az emberek úgy általában szeretik a szabadságot, de pontosan nem tudják, ez miben áll és milyen lehet. Ha megkérdezik az embereket, hogy szeretnek-e szabadon élni, igennel fognak válaszolni. Ha megkérdezik őket arról, hogy ők akarnak-e a sorsuk felől dönteni, akkor már más lesz a válasz, mert egy bizonyos szempontból szeretik a szabadságot, más szempontból azonban félnek tőle. A szabadság ugyanis felelősséggel is jár: mi vagyunk felelősek saját életünkért, a környezetünkért, nemcsak családunkat, hanem egész országunkat értve ezalatt.”
Ő -példát adva nekünk- akart a sorsa felől dönteni, akart felelősséget vállalni. Ezirányú céltudatosságra így bátorította és lelkesítette a vele interjút készítő újságírót, aki arról panaszkodott neki, hogy napról napra rosszabb a közérzete a Magyarországon tapasztalható romló politikai légkör miatt: „Ő -továbbra is , mint egy kislány- a szemembe nézett és azt mondta: „Miért éppen most rossz a közérzeted? Most cselekedni kell, és ha az ember rosszul érzi magát, nem fog tudni semmit se tenni.””
Bárcsak gondolatai által igaz fölismerések gyúlnának bennünk, amelyek segítenének tisztességes életet élni ebben a veszélyes és egyre veszélyesebbé váló világban.
Domján Ildikó
