„minél kevésbé látszani és minél inkább lenni. Látszatok nélkül.”
(Szilágy Ákos esszéjéből)
Most térünk vissza a valóságos embertársi együttlétekbe. Kényszerű távolságtartásban voltak a barátságaink, a családi életünk, így az elmúlt hónapokban számtalan felületen tartottuk a kapcsolatot. Hisz nem akartunk elveszni a világ számára. Kitapétáztuk magunkat olyan gondolatokkal, érzésekkel és képekkel, amelyeket híradásokból, reklámokból, filmekből láttunk, érzékeltünk. Elhittük, hogy őszintén nyilatkozunk meg. De szavaink után támadt-e valami maradandó? Posztjaink után változott-e ténylegesen az életünk? Zoomolásaink élményéből épültek-e új emberi kapcsolatok?
Ha tényleges változást munkált az elmúlt időszak bennünk, akkor nemcsak látszólag létezünk. Őszinte cselekedetekkel, igaz, érdek nélküli találkozásokkal jobbulhatunk, fejlődhetünk. És véglegesen leválhatunk a látszatokról. Egyéni és közösségi színtereinken egyaránt.
-EÉ-
