„Noét se nagyon
szerethették, akik nem
ácsoltak bárkát.”
/Fodor Ákos/
Valóban így van ma is? Nem csak az emberi történelem kezdetére jellemző ez?
Egy nagyon váratlan élethelyzetben kiéleződnek az emberek közti konfliktusok, sokszor a legjobb barátok, legszeretettebb családtagok, legrégebbi harcostársak fordulnak szembe egymással. Ki az, aki hallgat a tiszta szóra, melyet önzetlen ténykedés hitelesít, és ki az, aki inkább szereti a nyereséget és az ünnepléseket, és folytatja a kényelmes életvitelét nem törődve a segélykiáltásokkal.
4000 évvel ezelőtt – Noé kapta az üzenetet Istentől, melyet hirdetnie kellett. Rendkívüli elhívás volt ez: bárkát készítsen az ébredők, a változni akarók megmentésére. Isten terve alapján, pontosan a leírtak szerint haladt a feladatával. A szárazföld kellős közepén épült meg a hatalmas bárka akkor, amikor az emberiség még nem látott esőt, a földet pára és harmat nedvesítette csupán, a folyó-és tengervíz soha nem lépett ki addig a medréből.
Noé 120 éven át hirdette a világnak, hogy özönvíz által fog elpusztulni az emberiség, és csak az menekülhet meg a pusztulástól, aki belátja, hogy a bűnös élet értelmetlen. Noé nem egy csaló, hanem őszinte jóakarat vezérli, akit folyamatos és kitartó munkája hitelesített. Minden vagyonát a bárka építésére költötte, s az összesereglett embereknek példát mutatott arra, hogy milyen a hitből fakadó gyakorlati élet .
A tömegek mindig is vágytak a szenzációra. Sokan vannak ma is, akik kedvelik a nagy erejű szónoklatokat az igazságról.
Az első megrendülést mégis oly gyakran kételkedés, majd gúnyolódás követ. A kezdeti rokonszenv hamarosan ellenszenvvé változik, a tömeg inkább arra hallgat, amit mondanak a hírességek, a tudósok, az üzletemberek, és nem azt vizsgálja: mekkora igazságtartalommal bír.
Minél általánosabb az emberek gondolkodásbeli eltorzulása, a tunyasága a tettekben, annál elfogadottabb lesz ez a rossz útirány.
Noét is csalónak bélyegezték, kezdeti lelkes figyelmüket felváltotta a gonosz tréfálkozás a komoly dolgokon. Megnyugtatták egymást, hogy a rémhírekkel nem kell foglalkozni: jobb önfeledten élvezni az életet. A Föld özönvíz előtti hatalmas népességéből csupán nyolc ember- Noé és családja- hitt a figyelmeztetésben, amely a bekövetkező pusztulásról szólt.
Így van ez most is. Ma is rokonszenvesebb a többség számára az, aki felszínes, könnyű megoldásokat kínál a problémákra. Ma is hatástalan az a felhívás, amelyik erőfeszítést és irgalmat kíván, és amelyiknek velejárója a megfeszített, kitartó ténykedés egy jó ügyért.
Vagyis valójában a “szívünk vágya” dönti el, hogy melyik magatartást, kiállást tartjuk rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek. Aki tehát nem építi Noéval együtt a bárkát, annak gyűlöletes lesz az ő üzenete. Tettrekészség, cselekvés híján nem tudja elfogadni és továbbadni, amit lát és hall ebből. Jézus maga is feltette ezt a kérdést: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?” Nincs szó ebben világméretű összefogásról, sem tömeges lelki ébredésről. Egyénileg változhatunk meg, s vele az életünk is….
EÉ
