„Ide teszem az akácról az illatot.
Ide teszem a Dunáról a fényt,
leányról a mosolyt, a fiúról a dacot;
ebből csinálok költeményt,
hogy gazdagodjatok.”
(Illyés Gyula: A költő felel)
Mit veszünk észre a világ dolgaiból? Azt, hogy mi a szép? Vagy mi a fontos?
És mi az, amit megnevezünk ebből? A lelki látás felébresztésére mindannyiunknak lehetősége van.
Azokat az apró finomságokat, amelyeket megpillanthatunk a minket körülvevő világból, nem látja úgy más ott és akkor, csak mi. És éppen ezen a ponton kapcsolódhatunk össze a teremtett világ dolgaival, s teremthetünk mi magunk is értékeset. Mások és magunk örömére!
-EÉ-
Facebook kommentek
