„Szegénynek lenni annyit jelent, hogy az embernek egészen egyszerűen nincs képe karácsonyfadíszekkel teleaggatni az emberi beszédet. Szegénynek lenni: olthatatlan vonzódás aziránt, hogy igennel és nemmel válaszoljunk, ha valaki valamit kérdez tőlünk…Szegényen az ember a gondolkodás ostromlott erődjét lakja és nem hisz a szabad elvonulás lehetőségében.” (Orbán Ottó)
Számomra ez az idézet azt üzente, hogy az alázatos („szegény”) ember elenged mindenféle valóságot szépítő-elfedő gesztust. Ezért aztán nem beszél üres témákról. Mer a megoldhatatlan társadalmi méretű jelenségekről is őszintén állást foglalni. Bátor a véleményében, mivel megindítja az emberi szenvedés. Ha hibázik is eközben, mégsem fél legközelebb újra megoldásokat keresni és kiállni az igazságtalanság ellen. Ilyenkor sem érdek, sem megfelelési vágy nem vezeti, mert fontosak számára az emberek. Sok hazug kiállás van, de Orbán Ottó rávilágít arra, hogy milyen az önmagát nem gazdagító-fényező beszéd.
EÉ
