„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Mt7:12)
A társadalmi és családi érintkezés legértékesebb szabályát, mondhatjuk aranyszabályát olvashatjuk itt.
Mindannyiunknak vannak családtagjaink, barátaink s egyéb emberi kapcsolataink, akiket mi befolyásolunk, és akik viszont bennünket befolyásolnak. E kapcsolataink mélységének arányában növekszik az egymásra gyakorolt befolyásunk a jóra vagy a rosszra.
„Titokzatos az a kapocs, amely az embereket összeköti egymással…..az egyik átveszi a másiknak a lelkületét, utánozza a másik eljárását és cselekedeteit. Amiképpen a viasz megtartja a pecsétnek képmását, ábrázolatát, úgy a lélek is megtartja azokat a benyomásokat, amelyeket a társadalmi érintkezések és kapcsolatok előidéznek benne…A befolyás öntudatlan lehet és nem kevésbé erőteljes…” (E.G.White)
„A kiválóság magvai -kezdte- mik ezek? Netán különleges gének ezek, amiket a gyerekek kiváló szülőktől örökölnek? Velünk született adottságok? A kiemelkedő tanulási készségek vagy a magas intelligenciahányados magvai? Nem!- és itt nagymama határozottan megrázta a fejét. A kiválóság magvai nem a születés ajándékai, nem az öröklött vagyon, nem az intellektus, a külső megjelenés, a faj, a szín vagy a pozíció. A kiválóság magvai- magatartásformák, beállítottságok, gondolatok, amelyek formálódni kezdenek, amint egy gyermek beszélni kezd. Hallja, hogy mit szabad, mit nem, figyel a családi beszélgetésekre, hallgatja az esti meséket, a konyhai pletykákat. Ezek a mellékes, szinte észrevétlen, áttetsző, pókhálófinom gondolatok először gyengék, de az évek múlásával egyre erősödnek, míg olyan erősek nem lesznek, mint az acélbilincs, és meghatározzák a jellemünket egész felnőtt korunkra.” (Egy nagymama meglátásai Denis Waitley könyvéből)
Legyen életünk vezérelve a Biblia aranyszabálya, hogy a kiválóság magvait vethessük mindannyian unokáink, gyermekeink, családtagjaink, barátaink életében és más emberi kapcsolatainkban!
Domján Ildikó
