Döntés és választás…Nagyon nem mindegy, hogy állok hozzájuk. Lehet dönteni azonnal, és lehet dönteni “egy nagy levegővétel után is”. Lehet dönteni elhamarkodottan, és lehet dönteni átgondoltan. Lehet dönteni bosszúból, és lehet dönteni szeretetből. Lehet dönteni felelőtlenül, és lehet dönteni felelősségből. Egy szó, mint száz: azt nyugodtan leszögezhetjük – sokunk tapasztalatát megfogalmazva – a döntéseinket bárhogy is hozzuk meg, bármilyen körülmények között, akármilyen lelkiállapotban is legyünk, pusztán érzelmektől átitatva vagy értelmileg átgondolva, a KÖVETKEZMÉNY soha nem marad el!
Alapelvként fektessük le – egyáltalán ha szóba merünk ezzel állni – ebben az életben minden döntésünknek volt, van, és lesz következménye, az életünk bármely helyzetére vagy körülményére vonatkozóan hoztuk is meg. Ne áltassuk önmagunk: most így döntöttem, mert fáradt voltam, és ezért nem tudtam kellőképpen átgondolni, vagy idegességből, mert felbosszantottak, vagy az érzelmeim nagyon elvittek, de nem baj, az idő majd mindent elrendez. Ez véleményem szerint az önbecsapás és az önmegnyugtatás tipikus esete, amikor nem merek szembenézni azzal, hogy mi történik velem a döntésem után, és jelképesen elfutok előle! Minden döntésünknek vagy rövid, vagy hosszútávon, de jelentkezik visszaható folyamatként a következménye. Olyan ez, mint egy bumeráng: eldobom és visszaszáll hozzám.
A nagy kérdés ilyenkor mindig az: szeretettel és örömmel várom, mert tudom, hogy jól döntöttem, vagy menekülök előle, mert fájdalmat fog okozni. Ezért említettem azt, hogy az idő tekintetében nagyon nem mindegy, hogy kivárok és gondolkodom, vagy értelmes átgondolás nélkül, harag, bosszúvágy, fáradság, sietség miatt azonnal döntök átgondolatlanul!
Hadd jegyezzem meg azt, hogy nyilván vannak az életben olyan élethelyzetek, amikor azonnal dönteni kell és nincs idő az átgondolásra ott és akkor, mert az idő átgázol rajtam, de ez nem az a megfontoltság nélküli, csak érzelmi alapú döntés a következményekkel nem számolva. Sokszor hallottam: „vajon ki tudja kiszámítani a döntés következményét, majd lesz, ahogy lesz!” Ne engedjük meg az effajta gondolkodásmódot! A kiszámíthatatlanság félelmét zúdítja ránk! Ha komolyan veszem, hogy IDŐILEG nem siettem el egy adott helyzetben a döntést, igen is van rá esélyem, hogy ezáltal átlátom a helyzetemet, és nem a “jaj, most mi lesz ezután” vagy ” majd csak lesz valahogy” “ha így döntöttem hát így döntöttem, mindegy” “hogy lehettem ilyen felelőtlen” mondatok határozzák majd meg a jövőben az életem!
Nem mondom azt, hogy mindig jól fogunk dönteni az életben, sokszor előfordulhat, hogy rosszul döntünk! De ilyenkor ne adjuk fel, és ne engedjük, hogy a következmény padlóra küldjön minket. Álljunk szembe vele, mint egy ellenféllel, és ne adjuk meg magunkat! A padlóra kerülve, de átgondolva, tanulva abból, hogy mi juttatott idáig, ismét hozhatunk egy döntést: már a felemelkedettség jegyében. És ha már lent vagyunk, vigasztaljon minket az a tudat: ha nem adom fel a helyreállítás iránti igényem, akkor onnan már csak egy út van, és az is felfele vezet:) Naponta több százszor döntünk, de ilyenkor, mindig segíteni fog, ha figyelünk az alábbi alapelvre: “az értelem őrizzen téged és a meggondolás őrködjön feletted.” /Példabeszédek könyve 2:11/
Kecskeméti János
