“Én szeretem hazámat, ha tetszik, a dühösségig,
de nem a hazugságig.”
(Kazinczy levele Kölcseynek, 1817. május 14.)
„Ne féljetek, hogy amiért éltek, fölösleges.
Csalódtatok. Remélem, magatokban is.
Csalódtatok a győzelemben.
Miután rászedett, a vak kevélység félrelebben.
De nincsen oly rövidke lét,
melyért ne volna érdemes csalódni.
Hinni abban, ami szorongat épp.
Hinni a magány erejében.”
Balla Zsófia Kiáltvány című verse valóban olyan szenvedélyes szózat a kortársakhoz, mint amennyire elkötelezettek voltak a 19. század kiváló magyar gondolkodói, amikor a vészterhes időkről kellett írniuk.
Mi is így vagyunk ezzel. Nem az a szeretet most sem, ha hazugságokat takargatunk. A hallgatás és részvétel egyben beleegyezés is azokba a rossz folyamatokba, amelyek közösségi színtereinken zajlanak nap mint nap.
Az igazságnak elkötelezett magatartás átmegy azokon a gyötrődéseken, amelyet a költőnő lejegyez. Lehet az fáradt csalódás a fölöslegesnek látszó küzdelmek után. Lehet az az utolsó vigasz a teljes keserűségbe merülés helyett. Lehet saját erőtlenségünk és gyávaságunk, amelyre nem számítottunk. S bár ha újrakezdhetnénk, már erősebbek és bátrabbak lennénk. Mert a tapasztalatokat nem spórolhatjuk meg, azok nélkül honnan tudnánk, hogy mit hibázunk el. Saját kudarcaink nélkül magabiztosan kaszabolnánk le másokat. A másképp gondolkodókat.
Egy igaz ügy mellé állni, akár csak szolidárisnak lenni a kevesekkel mindig besározódással jár. A zűrzavart teremtők az ellenszegülőkre mutogatnak a feszült helyzetekért. A nem egy ütemre lépők, a parancs megtagadói hátráltatják a gyorsan lejátszható hatalmi elképzeléseket.
És egy ilyen korban buzdító lesz ez a modern költői kiáltvány: kételkedj, kérdezz, ne ámítsd magad, merj cselekedni! A félelem érzése tényleg lebénít, s nem tudsz szeretetből kiállni másokért, aztán már magadért se!
A gonosz erők játékának kiszolgáltatva csak bizonytalanul vergődhetnénk jó és rossz között.
De nincs így. „Az igazság adhat csupán hazát.” Hisz abban nincs kételkedés. Nyilvánvaló, mi a helyes. Otthonra talál az ember. Egyedül, magányosan is az igazságszeretetben, de társakra lelve – még boldogabban.
Eredics Éva
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/balla-zsofia-kialtvany.html
