Sokan úgy gondolják, hogy Svájc gazdagsága alapvetően annak köszönhető, hogy adóparadicsomként funkcionál. Vannak azonban más országok is, mint például Ciprus, Panama, Libéria, amelyek szintén azok. Afrika ráadásul nem csak alacsony adókkal csábítja a nemzetközi cégeket, hanem az átláthatatlansággal is. Ennek ellenére ezek az országok relatív alacsony bevételi oldallal rendelkező államok, ellentétben Svájccal, ami a világ 5 leggazdagabb országának egyike. Mindezt úgy érték el, hogy természeti erőforrásokban (pl. olaj) nem gazdagok, valamint a demokrácia és az emberi jogok sem csorbulnak.

Svájcé a világon az egyik leginkább egyenlőségre törekvő politikai berendezkedés, úgy hogy Dániához és Norvégiához hasonló jóléti rendszerrel bír. A lakosoknak nem csak négy évenként van lehetőségük a választáson való részvételre, hanem négyhavonta népszavazást is tartanak. A svájciak nem választják a vezetőiket, viszont megválasztják az irányelveiket és a politikájukat, azáltal, hogy évente többször is szavaznak.

Az egyetlen mérce az alkalmasság bibliai mértéke. „Vajon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-e?” (Jób 34:17)
Svájcé a világ egyik legjobb politikai rendszere, amely a legfontosabb tényezője a sikerességüknek. Tulajdonképpen más országok számára is modellként szolgálhatna.

Miért is jól műkődő ez a rendszer?

1. Decentralizáció

Gyakorlati szempontból nézve Svájc tulajdonképpen egy konföderáció/államszövetség. 26 államból, úgynevezett kantonokból áll. Az egyedüli közös dolog bennük a pénznemük, a külügy és az alkotmány, eltekintve attól, hogy a törvények egészen mások az egyes kantonokban. Egy egyszerű példa: 6000 svájci frankos fizetés esetén, ha valaki JURA tartományban él, akkor a jövedelemadó 14%, ha viszont valaki ZUG-ban, akkor csak 4%. Egy másik példa: Genfben az üzleteknek este 6-kor be kell zárniuk, Zürichben azonban akkor nyitnak és zárnak, amikor akarnak. Ennek értelmében a kantonok a területi sajátosságokhoz tudják igazítani a jogszabályaikat. De ami a legfontosabb, versenyeznek is egymással. Ez az egyik magyarázata annak, hogy miért van olyan alacsonyan az adózási ráta a kantonokban. És a történetnek még nincs vége: Svájc annyira decentralizált, hogy 4 hivatalos nyelve van: német, francia, olasz és a romans (rétoromán).

2. Svájcnak nincs elnöke

Minden államnak van kormányfője vagy államfője, aki az elsőszámú vezető, nem igaz? De nem Svájcban. És mielőtt megijednénk: az országban nincs anarchia. Ahogyan ők gondolkoznak- az egy szövetségi parlament, az Egyesült Államok kongresszusához hasonlóan. Ez a parlament választ 7 személyt, akik egyfajta miniszterek vagy titkárok lesznek. Mindnyájan ugyanakkora jogkörrel rendelkeznek, és minden évben- rotációs rendszerben- egy közülük Svájc nemzetközi képviselőjévé válik. Technikailag ő lesz a miniszterelnök, de hatalmilag nem áll a többiek fölött. És ahogy már említésre került, ez a személy minden évben cserélődik. Ez egy fontos különbség a mentalitásukban. Más országokban a miniszterelnök ténylegesen a legnagyobb hatalmú személy, itt azonban ez csak szimbolikus jelentőségű, mert minden döntéshozatal csapatmunkában történik.

Senki nem törekedik egyszemélyi vezetésre, még akkor sem, ha igény mutatkozna erre.

„És mondták az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezéből. És mondta nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!” (Bír 8:22-23) „És a jogosságot (= igazságosságot) mérőkötéllé tettem, és az igazságot színlelővé (mérőón, vízszintező)” (Ésa 28:17)

3. Közvetlen demokrácia

A svájci politika legfontosabb része: a népszavazás. A legtöbb törvényüket ilyen úton hozzák meg. Ezek között vannak országos és kanton szintűek is. Ahhoz, hogy valamiről szavazzanak, elég 50.000 aláírás (ami alkotmányt is érintő, ott 100.000). Emiatt nagyon sok szavazást tartanak. Egy példa a 2015-ös választási témákról: akarnak-e alapjövedelmet minden svájci állampolgárnak (nem), engedélyezzék-e az embriók genetikai vizsgálatát, vagy éppen milyen változtatást eszközöljenek a közlekedési szabályokban. Ezek egyébként magasnak mondható részvétel mellett zajlottak.

“Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz 5,21)

4. Szabad piac

Az ország hegyekkel határolt, minimális művelhető földterülettel. Ez a túlélés érdekében már századokkal ezelőtt arra ösztönözte őket, hogy pártolják a szabadkereskedelmi megállapodásokat más országokkal. A megállapodásaiknak köszönhetően már akkor és jelenleg is rengeteg saját terméket tudtak értékesíteni (pl. selymet, órát, szövetet, gépeket). Így a világ számos pontján jelentős piaci részesedésekhez jutottak.

5. A semlegesség elve

Svájc a világ kevés semleges országának egyike. Ez azt jelenti, hogy semmifajta fegyveres konfliktusban nem kívánnak részt venni. Még a második világháborúból is kimaradtak, annak ellenére, hogy a lakosság nagy része Hitler-ellenes volt. Ennek köszönhetően Svájcot sosem kellett újjáépíteni – ellentétben Európa számos országával. Az ország mindezek ellenére rendelkezik hadsereggel, ami azonban teljes egészében védekező fegyvernemekből áll. Csak olyan ellenséggel szemben tudnak harcolni, ami kívülről támadja meg az országot, de nem képesek támadó arzenál bevetésére. Ami negatívumként felróható: az az általános hadkötelezettség. Minden svájci polgárnak kötelező az évenkénti 1 hónapos katonai szolgálat 18 és 30 éves kora között. Ezt követően mindenkinél van otthon fegyver. Természetesen nem Svájc az egyetlen olyan ország, ahol általános a hadkötelezettség – Norvégia vagy Izrael is jól ismert példák erre.

A szakemberek egyébiránt állítják, hogy ennek hozadéka a vállalkozók számának gyarapodása és a társadalmi vagyoni különbségek csökkenése. A katonai szolgálat alatt ugyanis szegények és gazdagok együtt töltik az időt. Számos start-up és cég jött létre azáltal, hogy emberek különböző háttérből érkezve egymásra találtak a szolgálati idő alatt.

A nagy kérdés pedig, hogy mi a helyzet a szabadsággal, a szabad döntési joggal? Joga van-e az államnak olyan helyre küldeni az állampolgárát, ahova nem akar menni? Ezek elgondolkodtató kérdések.

„Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.” (Jak 3:16-18)

6. Egyszerű üzleti tevékenység

Végül pedig a leginkább közismert dolog Svájcról: az adózási rendszere. A kantonok különbözősége ellenére mindnyájukban közös, hogy alacsonyak az adók. Továbbá ha valaki új céget akar alapítani, a jogi és bürokratikus követelmények egészen lazák. Mindezek sok külföldi céget arra ösztönöznek, hogy a pénzügyi központjaikat ebbe az országba helyezzék. Ez azonban nem csak az ő életüket, hanem a svájciakét is könnyíti, ha saját vállalkozásba kezdenének. Rendben, nyilvánvaló, hogy a bankok is fontos szerepet töltenek be a svájci gazdaságban, de ez nem akkora mérvű, mint amekkorát feltételezünk. Számos más iparág van az országban: a LOGITECH mond valamit? Nézz rá az egeredre vagy a webcamerádra. Gyógyszergyártók, mint a NOVARTIS vagy HOFFMAN LA ROCHE? Nem beszélve az órákról, turizmusról vagy a precíziós műszerekről.

Mindez egy olyan országban, aminek a lakossága kisebb, mint New York városa.

Látható, hogy nem elsősorban az ásványkincsei vagy a szerencse tesznek sikeressé egy országot, hanem a helyes elveken nyugvó politikai berendezkedése és az egész közösséget szolgáló intézményrendszere.

Hagymási Tamás

Forrás: Visualpolitik