“Ha őszinteségünkre vigyázunk, egész életünkre vigyázunk. Aki előtt pedig összekuszálódnak a szálak, legfőbb törekvése az legyen, hogy a világ és önmaga egyszerű és igaz ismeretére eljusson. Ez az egyszerűség nem leegyszerűsítés, vagy rossz értelemben vett együgyűség lesz…” (Reisinger János)

Ha lelki látásunkat elveszítjük, az valóban kihat az egész életünkre. Akkor közönyösen szemléljük más vidékek polgárainak igazságtalan bebörtönzését. Hisz mi közünk hozzájuk? Ha bántanak a családban egyvalakit, azt gondoljuk: minek avatkozzunk bele? Védje meg magát! Vagy: követett el ő is vétkeket 10-20-30 éve a szerettei ellen. Akkor most lehet kiszolgáltatott öregen vagy betegen? Szavakkal vagy akár tettekben bánthatják? Mi nem avatkozunk bele.

Se érzelmileg, se hitben, se közösség előtti kiállással.

Holott ilyenkor csak hazudunk magunknak. Az érdekeink, a kényelmünk, a befolyásolhatóságunk tesz szívtelenné minket a konfliktushelyzetekben.

Karinthy Frigyes Barrabás című novellája ma aktuálisabb, mint valaha. Miért választják másodszor is Jézus helyett Pilátus udvarában Barrabást, a bűnözőt azok az emberek, akik áldozatai lettek? Mert szívesebben tartoznak az éppen erőshöz. Még akkor is, ha nem kapnak érte se szeretetet, se biztonságot, se nyugalmat. Azt is tudják, hogy tönkreteszik idővel őket az erősek, a hatalmat erőszakkal fenntartók. De jobb mégis az erő oldalán élni és hazudni maguknak is. Felrázó az írás üzenete ma is!

Ugyanis mindannyiunk életében egyre jobban összekuszálódnak a szálak. Elkerülhetetlen. Ilyen korban élünk. Mégsem nehéz azokra a bibliai tanácsokra figyelni újra és újra, amelyek segítenek saját magunk és a környezetünk, a korunk igaz ismeretére eljutni minket. Ha nem akarunk vakká válni. Ha meghalljuk az egyszerű tanácsokat:

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
„Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;”
„Micsoda az igazság?

A lelki látás őszintévé tesz minket. „Mi a feladatom? Megszüntethető-e a szenvedés? Van-e meggyőződésem, amely fontosabb mások elismerésénél? Tudok együttérezni másokkal? Vagyis képes vagyok osztozni velük a szenvedésükben?

Aki ezekre a kérdésekre őszintén válaszol, az alkalmas a változásra. Nem vakul meg véglegesen.

Facebook kommentek