„Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
…
Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felhője mit ér?” (Radnóti Miklós)
Akik feltárják a problémák gyökerét vagy rámutatnak azokra a megoldási módokra, amelyek erőfeszítéseket követelnek koruktól, azokra harag, gyűlölködés, gúnyolódás zúdul. A bekövetkező kudarc, bukás vagy pusztulás előtt ez olyan intenzív lehet, hogy menedékre van szükségük az igazat szólóknak. Logikus érvek, tiszta gondolatok, de a természeti csapások vagy a társadalmi viharok sem ébresztik fel a gyűlölködőket: inkább következzen be a vég, minthogy igazat adjanak a világosan látóknak. Az igaz beszéd gyűlölete a változás elutasításából fakad. A lelki vakság pedig a kegyes színlelés kedveléséből alakul ki: valaki a jót szajkózza, s közben a jót lábbal tiporja. A gyors folyamatokban lemeztelenül az emberi lélek. Megmutatja, valójában ki is ő.
-EÉ-
