Mindenképpen egy kiváltságos helyzetnek kell tekinteni, amikor valaki ebben a rohanó világban kezébe tud venni egy könyvet és meghitten olvassa. Az ilyen olvasáshoz szükség van néhány dologra.
Először is a csendre, másodszor nyugalomra, harmadszor érdeklődő befogadásra, amikor az olvasott könyv gondolatai megszólítják az én gondolataimat. Van ebben valami különleges kölcsönösség. Olyan varázsszerű meghittség, egy tárgy, jelen esetben a könyv, a könyvben megjelenő betűk, melyek mondatokba szerkesztve képesek az ember lelkiségét úgy magával ragadni, hogy bármilyen zajos legyen is a világ, ez a kívülről ránk rontani akaró hangoskodás képtelen arra, hogy megszólítson bennünket. Azért, mert ott legbelül nagyon mélyen már védve vagyunk az egyik legkedvesebb társunk, a hozzánk szorosan ragaszkodó könyvbarátunk által.
Feltár előttünk egy másik világot, tanít, szórakoztat, néha megríkat, képzeletünk szárnyát elindítja, emlékeket hoz felszínre, vagy tanulságokat tudunk levonni általa. Gondoljátok meg! Mindezt a sok különlegességet egy tartalmas könyv meg tudja jeleníteni az elménkben. Ez az igazi párbeszéd ember és a betűk által mondatokba szerkesztett könyv között. Párbeszéd jöhet létre ebben a meghittségben, ráadásul egy olyan világban, ahol sajnos az esetek többségében nincs párbeszéd ember és ember között.
Egyszer régen a nagymamám mondta nekem: fedezzem fel, hogy a könyvek – ha akarom – mennyire a barátaimmá tudnak válni. Én már tapasztalatból tudom, hogy az évek során mennyi mindent kaptam a hozzám közel álló könyveimtől. Nagyon sok értékes gondolatot, amelyek mélyen életem részévé váltak. Valójában leírhatatlan az az öröm, amikor leülünk, belekezdünk, belemerülünk egy jó könyvbe, és az a világ, ahonnan jöttünk, a jelenünkben a távoli múltunkká válik. Kívánom nektek, akik szeretitek a könyveket, ezeket a különleges, emlékezetes alkalmakat, és azt, hogy a mindennapi életetek részévé váljék az olvasás!
Kecskeméti János
