A Savory-féle elmélet cáfolata
Számos akadály van előttünk a fenntartható és nyugodt élelmezési rendszerek felé vezető úton. Az egyik ilyen akadály az abban való megrögzött hit, hogy elég csupán módosítanunk a jelenlegi állattenyésztési módszereken ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt. Sok író, tudós és szervezet terjeszti lelkesen ezt a gondolatot, és könnyen találnak rá hallgatóságot. Ez következésképp a valóság torzításához és a tények ferdítéséhez vezet, így a megnyugtatott globális közönség továbbra is igazolást találhat arra, hogy a mértéktelen életmódjával minden rendben van.
Egy félresikerült TED előadás
A világszerte ismert TED konferencia – amely évente kétszer kerül megszervezésre – 1984 óta osztja meg közönségével az „arra érdemes ötleteket”. Az egyik ilyen előadásban – amelyre 2013 februárjában került sor – Allan Savory (zimbabwei biológus, gazdálkodó és környezettudós) amellett érvelt, hogy a legeltető állatartás lehet a megoldás a növekvő népesség, az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás kérdéseire. Előadását hatalmas óváció kísérte. A lent látható huszonkét perces előadásában drámaian fejti ki, hogy a Föld kétharmada elsivatagosodik (sivatagszerűvé válik a termőföld eltűnésével) és az egyetlen megoldás erre a „tökéletes viharra” hogy „tegyük az elképzelhetetlent – használjuk a lábasjószágot csordába terelve a hajdani csordák és ragadozók helyett, így utánozva a természetet. Nincs más alternatíva az emberiség számára”.
Savory ezekkel a nagy horderejű kijelentésekkel vezet be minket a Savory Intézettel végzett munkájába, ahol az elsivatagosodott legelők visszaállításán munkálkodnak az általa „holisztikus földkezelésnek és tervezett legeltetésnek” nevezett program keretében. Ez lényegében egy rövidtávú legelőgazdálkodási modell vagy intenzíven forgatott legeltetés, melyet már számos füvet használó, valamint a mezőgazdasági rendszereiben a természet ökológiai folyamatait mintázni kívánó vállalkozás alkalmaz. Savory szerint a hatalmas marhacsordák „a természet minden összetettségével és társadalmi, környezeti, gazdasági problémáival foglalkoznak és megoldást jelentenek”.
Savory TED előadása impozáns volt, mindazonáltal önellentmondásokkal és nem feltétlenül tudományos állításokkal volt megspékelve, valamint több kulcsfontosságú információt sem vett figyelembe.
Nem az elsivatagosodás az igazi probléma
Két fő téves állítás jellemezte előadását: 1. az elsivatagosodás önálló probléma és 2. az állatállomány növelése az érintett területeken megoldja a problémát. A kettő közül talán az az előfeltétel a jelentősebb, amire építette érvelését – hogy az elsivatagosodás egy egyedülálló probléma, ami veszélyt jelent az élelmezésre és a jövőbeni túlélésünkre. Valójában azonban egy másik tényező következménye, mellékhatása: az erdőirtásoké, ami az étrendünk következménye.
A természetesen előforduló sivatagok mellett, amelyek részét képezik a Föld egészséges ökoszisztémájának és életközösségének, két típusa van az ember által létrehozott sivatagoknak: azok, amelyek egykor sztyeppék/szavannák, és azok, amelyek erdők voltak. A füves pusztákat ijesztő sebességgel veszítjük el. Azonban még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a legtöbb füves puszta egykor erdő volt, és évente világszinten 30 millió hold erdőt vágnak ki. (További 20-30 millió hold erdő pusztul ki ritkítás, utak építése miatt). Ezeket a kivágott területeket legelővé alakítják a lábasjószág számára, vagy takarmányt termesztenek rajta haszonállatok etetésére. Savory a hallgatóság figyelmét NASA légifelvételekre irányította, ahol kiemelte azokat a területeket, amelyeket leginkább sújt az elsivatagosodás – az Amazonas- medencéje, számos afrikai ország és mérsékelt égövi ázsiai területek – de elfelejtett rámutatni, hogy szinte az összes terület egykor erdőség volt, amelyet legelővé alakítottak. Az Amazonas esőerdő pusztulásának 90 százalékáért a hús- és tejipar felelős. Ezek az erdőtlenített területek aztán erodálódtak és végül elsivatagosodtak, értékes földet veszítve.
A probléma az, hogy nagyon sok húst fogyasztunk. A húsfogyasztás az állatállomány növelését igényli, ami nevetséges hatékonyságú felhasználása a földnek és egyéb természeti kincseknek, hiszen egyetlen marha tartásához 2-20 hold földnyi erőforrás szükséges. Ezért növelni kell a legelőket, ami erdőirtáshoz vezet. Az erdőirtás eróziót és termőfölvesztést okoz, ami elsivatagosodáshoz vezet. Ha megállítjuk az erdőirtást, megállítottuk az elsivatagosodást. Ha csökkentenénk a húsfogyasztást, megállíthatnánk az erdőirtást és az ősi füves puszták elvesztését.
Savory példákat hozott arra vonatkozóan, hogyan állította vissza a területeket jószágokkal és legeltetési módszerekkel Afrikában, Argentínában és Mexikóban. Argentína azonban az elmúlt 75 év folyamán erdőinek 66 százalékát vesztette el, jelenleg is évente 210 000 hold erdőt irtanak ott ki. Az összes állat- és növényfaj több, mint 40 százalékát érintette negatívan ez a változás. Zimbabwében, ahol a legtöbb kutatását végezte Savory, évente az erdők 1 százalékát irtják ki, ami talán nem hangzik olyan jelentősnek, de eredeti erdőségeik 85 százalékát már elpusztították, elsősorban az állattartás miatt. Az elsivatagosodás ennek az erdőirtásnak és az azt követő pásztorkodó állattartásnak a velejárója. Savory szerint az elsivatagosodás oka „rejtély”. Valójában az igazi oka az állattenyésztés. Ez egyáltalán nem rejtély.
Savory módszerének tanulmányozása
Ha közelebbről megvizsgáljuk Savory gazdálkodásának módszereit, észrevehetjük, hogy egyáltalán nem működnek úgy, ahogy azt állítja. A „természet utánzása” szerinte azt jelenti, hogy akár 400 százalékkal nagyobb sűrűséggel telepít jószágot kisebb, elsivatagosodott füves pusztákra, és forgatja őket, ezzel utánozva az ősi legelő csordák vándorlását és földtaposását. Számos író tanulmányozta Savory és a hasonló módszerek eredményeit Afrikában és Észak-Amerikában, és a legtöbb esetben arra jutottak, hogy rövid ideig tartó legeltetés „csökkentette az egyedenkénti hasznot, a nagy állatlétszámból és az állandó vándorlásból származó stressz miatt”, és ezek a módszerek „nem mutatnak jelentős eredményeket annyira, hogy ezért átalakítsák a meglévő gazdálkodási rendszereket”. A vándorló legeltetéshez képest a hagyományos legeltetés az esetek 87 százalékában mutatott egészségesebb növényzetet és nagyobb hozamot.
Ugyan Savory állítása szerint módszere világszerte sikert aratott, számtalan kutató egyetért abban, hogy az intenzív vándorló legeltetést (mint Savory módszere) a növényzet és az állattenyésztés növelése érdekében alkalmazva „alapos próbáknak alávetve – akárcsak bármely egyéb elméletet a szakmában, – kevés, ha egyáltalán valamennyi megmaradó előnyt tud felmutatni a folyamatos legeltetéssel szemben”. Dr. David Briske, a texasi A&M kutatója jutott erre az álláspontra 2008-ban, és közös publikációjukban egyéb más tudósok hozzátették: „Valószínűtlen, hogy a kutatók részéről figyelmetlenség vagy elfogultság vezetett volna ehhez a végkövetkeztetéshez, figyelembe véve a legeltetési kísérletek, a vizsgálatvezetők és a különböző földrajzi területek nagy számát, amelyek a hat évtizedes kutatások alatt felgyűltek.”
A zimbabwei puszta- és legelő fejlesztésért felelős intézet által végzett több tanulmánnyal összevetve a Savory Legeltetési Módszert (SLM), úgy találták, hogy Savory módszerei „nem előnyösebbek a kevésbé intenzíven kezelt területekhez képest.” Az egyik tanulmány rámutatott, hogy azalatt a nyolcéves periódus alatt, amikor a SLM a siker valamiféle jelét mutatta, éppen szokatlanul nagy mennyiségű volt az eső (50 százalékkal haladta meg a területre jellemző értéket), ami valószínűleg hozzájárult a Savory által rögzített pozitívabb eredményekhez. Az azt követő két év megszokott esőmennyisége után az SLM alkalmazása megfigyelhető csökkenést okozott a legelők minőségében és az állatok hozamában.
Az érv, miszerint egyes területeken csak állatokat lehet „termelni”
Savory azzal érvel, hogy a világ számos elsivatagosodott területén csak állatokat lehet tenyészteni élelmezési célra, növényeket termelni nem, azt sugallva, hogy a helybélieknek nincs alternatívája a húsfogyasztás helyett. Az egyik ilyen terület, amit Savory példaként állít az „Afrika szarva”, mely tágabb értelemben nyolc országot és hatmillió négyzetkilométernyi területet foglal magában. Ez a területet állandó konfliktusok és zavargások jellemezték az elmúlt évtizedben, és ez a világ egyik leginkább elsivatagosodott területe, ahol a termőföld több, mint kétharmada már kipusztult. Savory szerint az itt élő emberek egyetlen reménye az állatállomány növelése, ugyanis állítása szerint „Afrika szarvának 95 százalékán csak állatokkal lehet ellátni az embereket.” Savory terve szerint hatalmas csordákat kéne betelepíteni erre a területre, hogy visszaállítsák a legelőket, aztán levágni őket, hogy etessék az embereket. Ezek a területek általában csapadékban szegények, az emberek szegények, éheznek és írástudatlanok. Több értelme volna a fenntarthatóságot szorgalmazni olyan élelem előállításával, amit hatékonyan lehetne megtermelni – kevesebb vízzel, kevesebb üvegházhatású-gáz kibocsátással, kevesebb termőföld igénnyel, valamint ami egészségesebb az ember számára. Állatokat tenyészteni növények helyett nem logikus. Ahol legelőket lehet létesíteni vagy visszaállítani, ott növényeket is lehetne termelni – amit az emberek közvetlenül fogyaszthatnának. Érdekesség, hogy az érintett nyolc ország földterületeinek már jelenleg is 44 százalékát a haszonállatok foglalják el, és közvetlen okozói, hogy az emberi lakosságnak csak gyéren jutnak a természeti erőforrásokból. Eritreában például 5 millió ember él, csekély erőforrásaikat mégis a 6 millió marha, juh és kecske tartására fordítják. Etiópia évente 25000 hold erdőt irt ki, hogy helyet teremtsen növekvő állatállományának, mely mára a legnagyobb Afrikában, miközben az emberi lakosság éhezik. Elég egyértelmű, hogy Afrika szarvában az emberi lakosság rovására megy, hogy a szerény és változékony természeti erőforrásokat állatok tartására használják. Savory mégis azt javasolja, hogy még több állatot telepítsenek ide.
A biodiverzitás visszaállítása
Mindezek mellett ott van az elveszett biológia sokszínűség kérdése is. Savory nem tért ki rá, hogyan tervezi visszaállítani az eltűnt életközösségeket, növényeket, állatokat, rovarokat, amik eredetileg a területen éltek, mielőtt a haszonállatok tönkretették a vidéket. Ha marhát és egyéb jószágot kíván telepíteni a területekre, ahol kiirtották az erdőket, majd elsivatagosodtak, hogyan tervezi visszahozni az eredeti, őshonos állat és növényvilágot – melynek egy része már kihalt?
Sok elsivatagosodott terület, köztük a csapadékban szegényebb vidékek is sokkal egészségesebbek lennének és több hasznot hoznának, ha az erőforrásokat hatékonyan kihasználva visszaállítanánk az őshonos szárazságtűrő növényzetet, erdőket telepítenénk, teraszos földművelést és egyéb természetes vagy növények által létrehozott mikrobiológiai módszereket folytatnánk, nem pedig állatokat tenyésztenénk. Ilyen módszerekre példa az arbuszkuláris mikkorhiza és számos növény, például hüvelyesek visszatelepítése az elsivatagosodott területekre, amelyek aztán egy fejlett kölcsönös együttélést képesek kialakítani. Ez az egyike azon összetett kölcsönösen előnyös kapcsolatoknak, melyek kipusztultak a haszonállatok betelepítésével.
Az erdőségek és az erdősítés a következő kincseket biztosítják, ha nincs jelen marha vagy egyéb jószág:
- Gógynövények
- Ehető növények
- Gyümölcsök
- Kávé
- Tea
- Gumi
- Gyanta
Az erdőségek számos módon védik is az ökoszisztémát:
- Vízvédelem (a víz természetes szabályozása, az erózió gátlása)
- Biodiverzitás fenntartása és megőrzése (növény-, állat- és rovarfajok)
- Szén megkötése
- Légköri oxigén egyensúlyban tartása
Más módja is van a természet utánzásának – ténylegesen utánozni a természetet. Marhacsordák telepítése elsivatagosodott területekre, hogy jóvá tegyük az őshonos növény- és állatvilág évtizedek alatt történt kiirtását számos problémát okoz. Savory módszerei talán valóban visszaállíthatnak elsivatagosodott területeket, de ugyanerre képes lenne a növénytermesztés vagy egyszerűen az őshonos élővilág visszatelepítése (növények, állatok, rovarok, mikrobák).
„Véletlen” mulasztás és a természet utánzása
Valahányszor Savory előadást tart, mindig elfelejti megemlíteni, hogy világszerte elsősorban az erdőirtás és az őserdők pusztulása, majd legelővé alakítása okozza az eróziót, a termőföld csökkenését, végső soron az elsivatagosodást és döntően hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Éppen ezért a megelőzés lenne a kulcs, nem a egy részleges, tüneti kezelés, olyan ötletekkel, amik összezavarják az ipart, a mezőgazdaságot és a fogyasztókat.
Ha valóban a természet működését szeretné „utánozni”, akkor Savorynek inkább az évente 10 millió hold kiirtott erdőség visszatelepítésén kéne gondolkoznia Afrikában (az elmúlt évszázadokban világszinten összesen 4,5 milliárd holdat irtottak ki), amit elsősorban állattartás miatt vágtak ki. Hozzá kéne még adnia a rengeteg gnút és egyéb legelő emlőst, amik kihaltak az erdőirtás miatt – továbbá visszatelepíteni 140000 oroszlánt, leopárdot és egyéb ragadozót, melyek szintén vesztesei a folyamatnak, és visszaállítani a teljes állatvilágot és biodiverzitást, amit az ember eltűntetett – na, ez valóban „utánozná a természetet”.
Megkérdőjelezhető indítékok – Savory háttere
1955-től 1969-ig vadőrként szolgált Észak-Rhodézia (ma Zambia) tartományaiban, ahol ő felügyelte az elejthető állatok vadászatát, külön szorgalmazva az elefántok és vízilovak irtását, mivel meg volt győződve róla, hogy károsak a környezetre. Savory továbbá volt farmer, vadaspark vezetője, tanácsadó, a Vadászati Társaság hivatalnoka és politikus Dél-Rhodéziában (ma Zimbabwe). Ebben a szerepkörében lefolytatott egy programot több, mint 40000 elefánt kiirtásáról. Egészen addig, míg végül az illetékesek megbizonyosodtak, hogy ezek a gyengéd, ártatlan óriások nem jelentenek problémát. Amíg Savory az állatok leölését javasolta, mások, mint Lawton vagy Gough, azt vallották, hogy az elefántok semmiféle problémát nem jelentenek. Inkább az égetés és az ember előidézte tüzek (az égető-talajváltó gazdálkodás) lehetnek az elsivatagosodás igazi okai. Akkoriban R. M. Lawton ökológus volt a Brit Tengerentúli Kutatások Igazgatóságánál, Mrs. Gough pedig elismert állatkutató Zambiában.
Igencsak megkérdőjelezhetőek Savory indítékai, amikor a marha-és egyéb lábasjószágok tenyésztését pártfogolja. Azt állítja szereti az elefántokat, de irtja őket. Szereti a vadvilágot, de ő maga kipusztítja.
Savory holisztikus földgazdálkodása vagy „természetet utánzó” filozófiája úgy tűnik csupán egy álarc, hiszen a munkássága és céljai teljes egészében a hús- és tejipar érdekeit szolgálják ki. Csapatának vezető tagjai (a kutatás vezetője és a Savory Intézet alapító tagjai) korábban mind a hús- és tejiparban dolgoztak. Legtöbbjüknek maguknak is hatalmas marhacsordáik és egyéb haszonállataik vannak, melyeket a húsukért, és nem kifejezetten legelő visszanyerés céljából tartanak.
Savory szerint
„Ha csak a Föld füves területének felét is érinti mindaz, amit mutattam, már akkor is vissza tudunk térni az iparosodás előtti szintekig, és még enni is adtunk az embereknek. Nem tudok semmi mást elképzelni, ami ennél több reményt adhatna bolygónknak, gyermekeiknek, azok gyermekeinek és az egész emberiségnek.”
A visszaállítás ilyen értelemben összetett és bizonytalan. Igaz, hogy a csordás, forgató legeltetés segíthet pár korábban elsivatagosodott területen egyes országokban, azonban olyan ára van, amit Savory és kollégái nem hangoztatnak. Nevezetesen: a nem hatékony erőforrás felhasználás. Ugyan ezeket a területeket lehetne növénytermesztésre is használni, aminek a termékeit az emberek közvetlenül fogyaszthatnák. A vizet az állatoknak adják, nem az embereknek. Nő az üvegházhatású-gázkibocsátás és olyan élelem gyártása, amely sokkal kevésbé egészséges, mint bármelyik növényi élelmiszer, amit helyette termeszthettek volna. Első látásra talán vonzónak tűnhet Savory módszere, de a csordákkal való küzdés az elsivatagosodás ellen csupán álcázza a Savory Intézet igazi célját, hogy a világ egyes részeit hús- és tejtermékekkel lássa el.
„Szakértők” hatása
Ez az téma tökéletes példája az olyan típusú vitáknak, amelynek folyamatosan ki vagyunk téve. Amikor sok esetben emberek a saját érdekük mentén befolyásolják, tájékoztatják a tömegeket. A cikk nem is azért fontos, hogy meggyőzzön erről vagy amarról az álláspontról, hanem hogy rávilágítson: nélkülözhetetlen a pontos utánajárás egy-egy kérdéskörben, hiszen szögesen ellentétes álláspontokkal és érvekkel találkozhatunk attól függően, hogy éppen éppen hol olvasunk utána az adott témának.
Rakaczki Dániel
_______________________
Freefromharm nyomán