„Mit bánjak inkább:
amit nem teszek meg itt,
vagy -ha- mit: igen”
(Fodor Ákos)
Korunkban fényes pályát futott be a „kompromisszum” kifejezés. Gyakran jelzővel együtt használatos, és így „értelmes kompromisszumot” emlegetnek. A politikai, üzleti életben talán lehetnek ilyenek. A lelki-szellemi világban azonban aligha. A jó és a rossz között nincs, nem is lehet – mondjuk ki csak saját nyelvünkön – megalkuvás. A megalkuvás az igazságról való lemondás. Igazság nélkül pedig nincsen élet. Sok ember teszi fel itt azonban a „pilátusi kérdést”: „Micsoda az igazság?” (Jn 18:38). És hozzá hasonlóan, nem a választ keresik vagy várják, hanem társadalmi előrehaladásuk vagy sikereik után néznek. Pedig az igazság olyan az embernek, mint halnak a víz, madárnak a levegő. Hosszú ideig élni nélküle: lelki halál. Az igazság megismerése „szabaddá tesz” (Jn 8:32), „igazság által leszel erős” (Ésa 54:14), az igazságon át vezet az út a szeretetig(1Tim 6:10), és azok lesznek „boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot” (Mt. 5:6). De vajon hol található a földön az igazság? Elérhető-e itt a maga teljes, tökéletes formájában?
RJ
