M. L. Stedman regényéből készült filmről van szó, amely amerikai és új-zélandi koprodukcióban született. Igazi 20. századi történet: háború és küldetés, szerelem és idegengyűlölet, becsület és börtönsors, családi összetartás és magányosság.
Két házaspár és egy kislány sorsa a tragikus véletlenek következtében összekapcsolódik. Különleges élethelyzettel találkozhatunk, ha a filmet megnézzük, s izgalmassá válik az: hogyan döntenek a hősök saját maguk és egymás további sorsáról. Elég-e a felelős elköteleződés a boldog szülőszerephez? Ezt a Sherbourne házaspár- Tom és Isabel, de az özveggyé váló vér szerinti anya, Hannah is megtapasztalhatja. Eltitkolhatjuk-e az igazságot, hordozhatunk-e meg nem bocsátást, ha egészséges és tiszta lelkű életet akarunk élni?
Ami különlegessé teszi ezt a filmet, az a szeretet árnyalt bemutatása. Annyi leegyszerűsítéssel, torzítással találkozhatunk ma a szeretet értelmezésekor. Ennél a történetnél átélhetjük és megérthetjük azt, hogy nem heves érzelem, nem akaratos ragaszkodás, nem egyszemélyes vagy kétszemélyes önzés a szeretet. Ugyanis térben és időben zajló folyamat része, áthatja mások, akár egy egész közösség életét, és mindig fájdalommal, veszteségekkel is jár. Nem működik lemondás és átértékelés nélkül. Nem tárgyak vagyunk egymás életében. Nem irányíthatunk mindig mi. De visszakaphatjuk máskor és mástól, amit egyszer elvesztettünk.
A világítótornyok pedig ott állnak a sziklák legtetején, hogy fényt adjanak a tengeri viharban, ha a hajók a hullámok közt hánykolódnak. Ajánljuk a filmet megtekintésre.
-eé-
