Művészet-e a szeretet?
Ezt a kérdést teszi fel Erich Fromm „A szeretet művészete” című könyvének első fejezetében.
Mindannyian szeretetre, gyengédségre vágyunk és arra a biztos tudatra, hogy tartozunk valakihez, aki számára fontosak vagyunk. A házasságban, a nevelésben minden a férj-feleség, szülő-gyerek szeretet-kapcsolatán múlik. Lehet, hogy őszintén szeretjük férjünket, gyermekünket, de ha ezt nem éreztetjük vele azáltal, hogy az ő szeretet-nyelvén beszélünk vele, akkor nem tapasztalja szeretetünket. A szeretet tudatos, cselekvő törődést jelent a társunk, a gyermekünk, a másik ember életével, fejlődésével.
Az egyik fő kérdés az, hogy felismerjük-e, hogy életünk valódi értelme nem a teljesítményekben, hanem a kapcsolatainkban rejlik.
A másik lényeges kérdés pedig ebből következik: hogy,,a földnek savai” (Mt 5:13) vagyunk-e, akik visszatartják a gonoszt az emberek között, ahogy a só megóv a romlástól. Ez a feladatunk: keresni a másik gyógyulását, megmentő befolyást gyakorolni rá, azaz szeretni a másik embert.
A szeretetet tanulnunk kell. Kevés ember hiszi ezt el. Az emberek többsége úgy gondolkodik, hogy a szeretet ,,egy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik.” (Erich Fromm)
Ha viszont nem vagyunk restek, s keressük a szeretet valódi arcát, akkor meg fogjuk érteni, hogy az igazi és tartós szeretet egy döntés, egy cselekedet azért, hogy magunk körül jobbá, élhetőbbé tegyük a világot.
Szeretetünk kifejezésének alapvetően ötféle módja van:
a testi érintés,
az elismerő szavak,
a minőségi idő,
az ajándékozás
és a szívességek.
Nem minden ember érzi meg ugyanazokból a jelekből, megnyilatkozásokból a szeretetet.
Ha szeretni akarjuk a másik embert, akkor ezt az ő szeretet-nyelvén kell kifejeznünk.
Ez a kapcsolatok megújulásának titka: hogy felfedezzük, és azután rendszeresen használjuk egymás szeretet-nyelvét. Ez figyelmet, erőfeszítést és szenvedélyes akarást igényel tőlünk. Talán már értjük, hogy miért művészet a szeretet? S hogy miért válnak olyan kevesen a szeretet mestereivé?
,,És talán itt lapul a válasz arra a kérdésre is, hogy a mi kultúránkban miért olyan ritkán próbálják meg az emberek, nyilvánvaló kudarcaik ellenére ezt a művészetet? Hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat-szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.” (Erich Fromm)
A szeretet tehát egy tudatos döntés, s nem a vaksors műve.
Dönthetünk mellette még ma!
Szerző: Domján Ildikó
