M. S. Mester: Krisztus születése című festménye (lenti képen) – figyelmesen megnézve- a legnagyobb örömre nyitja fel a szemünket. Arra, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja, s hogy ez a záloga a bűnből való szabadulásunknak.

A megszületett Isten Fia a festmény legmélyebb pontján található, Aki nem egy öntudatlan csecsemő, hanem “bűn testének hasonlatosságában” érkező, áldást hozó Megváltó. Azt szeretné, ha mindenki tudná, hogy már ezen a Földön, a legmélyebbről indulva is lehetséges igaz életet élni. S azt is tudtára akarja adni mindenkinek, hogy nem létezik egyetlen olyan emberi lélek sem ezen a világon, aki annyira bűnökkel megterhelt lenne, és annyira elveszett, hogy ez az Isten ne lakozna örömmel vele és benne , abból a célból, hogy megszabadítsa őt minden rossztól.

A jászoltól a Golgotáig Jézus élete azt hirdette, hogy “velünk az Isten.” Értünk lett szegénnyé, s vette magára a hozzánk hasonló, erőtlen, a bűn által kifosztott természetünket. S így élt bűntelen életet, példát adva nekünk.

A jó hír az, hogy a győzelem a bűn felett biztos. Hit által olyan teljes és tökéletes oltalomban részesülhetünk a bűn ellen, hogy Jézus élete a sajátunkká válhat.

Ahogy a betlehemi pásztorok felismerték ezt és a szívükben ott maradt az áldott ígéret és biztosíték: hogy az emberiség Megváltója eljött a világra, úgy a mi is ismerjük fel ezt a nagy örömet! S a mi szívünkben is éljen ott ez az áldott ígéret, amely minden emberhez szól kivétel nélkül: “Jöjj hozzám, amint vagy, hogy én legyek erőd forrásává és örök barátoddá!” E.G.White: Jézus élete)

Domján Ildikó

Facebook kommentek