Október 9-én a török hadsereg ostrom alá vette Szíria északi, kurdok lakta részét. Az ezt követő néhány napban pedig mind beljebb és beljebb nyomultak déli szomszédjuk területeire. A támadások egy 480 kilométer hosszú és 30 km széles térségre koncentrálódnak a határ mentén. Ezt az övezetet Erdogan egyfajta biztonsági zónának szánja és nevezi. De mi vezetett idáig, hogy az évek óta fegyveres konfliktusok sokasága által sújtott országot most a törökök rohanták le, és mi ezeknek a támadásoknak a mozgatórugója?

Szíria 2011 óta lángokban áll. Ebben az évben törtek ki a diktatórikus rezsim elleni országos tiltakozások. Ezek gócponja főképpen a déli, délnyugati részeken fekvő nagyvárosok: Banijasz, Homsz, Damaszkusz és Dara voltak. Miközben erre válaszul a karhatalom a haderő jelentős részét ide csoportosítva vérengzésbe kezdett, az északi országrészben egyfajta hatalmi vákum alakult ki. Ez tette lehetővé a dzsihádista militáns csoport, az ISIS térnyerését a területen. Szíria legnagyobb kisebbsége, a kurdok által lakott vidék jelentős részét elfoglalta az iszlám állam. Azonban az USA által fegyverekkel, légi támogatással és kiképzéssel támogatott kurd milicisták idővel sikerrel vették fel a harcok az ISIS-szel. 2015-ben a harcoló kurd és nem kurd erők megalapították a Szíriai Demokratikus Erők nevű kurd-arab milíciát (a továbiakban SDF). Az Iszlám Állam szisztematikus visszaszorításával együtt pedig fokozatosan növekedett a kurd-vezetésű régió nagysága Szírián belül. 2019-re végül teljes győzelmet arattak a terrorszervezet felett. Körülbelül 11 ezer ISIS harcost zártak börtönökbe, és több tízezer családtagjukat helyeztek el különböző menekülttáborokban. Természetesen a kurd fennhatóságú területeken jelen voltak az amerikai csapatok, akik a szír-török határszakaszon is folyamatosan járőröztek.

A szomszédos Törökországban azonban Erdogan aggodalommal figyelte a déli határánál egyre erősödő szíriai kurdokat. Az általuk létrehozott autonóm térségben ugyanis óriási fenyegetést látott. Mi lesz, ha példájuk mintául szolgál majd a kormánnyal évtizedek óta harcban álló, az autonómiájukat folyamatosan követelő törökországi kurdoknak?
Törökország nem fog ölbe tett kézzel ülni és nézni egy illegitim zóna létrehozását a határunk mellett“- mondta 2016 februárjában.

Nem is tette, hiszen 2016-2018 között már többször intéztek lokális bombázást a kurdok ellen a határszakasz bizonyos pontjain. Ezzel egyidőben azonban a rossz gazdaságpolitika és az USA-val történő kereskedelmi háború miatt gazdasági válság lett Törökországban (lásd a cikk végi Trump-idézetet is). A munkanélküliség drámai mértékben növekedett, Erdogan támogatottsága pedig sokat esett vissza, az ilyenkor szokásos bűnbakkeresés pedig elkezdődött. A törökök egy része a bűnbakot az országban lévő 3,5 millió szíriai menekültben találta meg, akiknek a táborokban tartásáért és teljes ellátásért egyébként az Unió euromilliárdokat fizet a török államnak. A 2019-es helyhatósági választásokon a kormánypárt jelentős vereséget szenvedett, Isztambult és Ankarát is elvesztették. Az elnök a népszerűség visszaszerzése és erejének demonstrálása érdekében lépéskényszerben találta magát.

A választások után egyre inkább körvonalazódott a biztonsági zóna létrehozásának ötlete. A világ közvéleményének pedig az indokot úgy fogalmazták meg, hogy a biztonsági zónába kívánják visszatelepíteni a szíriai menekülteket. A támadás megkezdése előtt azonban volt egy leküzdhetetlennek látszó akadály: az USA mint Törökország NATO szövetségese jelentős katonai erővel szintén jelen volt a szóban forgó területen, ezért nem lehetett azt egyszerűen bombázás alá venni.

Erdogan ezért telefonon megkereste Trumpot, és szívességet kért tőle: az amerikai csapatok kivonását a területről. Mivel a kurdok több évtizedes szövetségesei az Egyesült Államoknak, a döntés előtt joggal feltételezhető, hogy az elnök egyfajta konszenzust próbált kialakítani a saját köreiben, a “hogyan” tovább kapcsán. Trumpnál azonban, mint tudjuk, ez nem így működik. A Pentagon és számos republikánus képviselőtársa, valamint tanácsadója határozott ellenkezésétől függetlenül ő megtette, amit török elvbarátja kért tőle.

A bombázások megkezdődtek. Néhány nap alatt több százezer embernek kellett menekülnie az offenzíva elől. A támadások során az addig kurdok őrizte börtönök sokasága vált őrizetlenné, és az ott fogva tartott 11 ezer Iszlám Állam harcos közül rengetegen váltak újra szabaddá.

És, hogy hogyan viszonyul Trump ehhez az egészhez, a török szövetségeséhez, meg úgy általában véve az egész világhoz, azt az októberi twitter posztja hűen tükrözi:

Mint azt már korábban határozottan kijelentettem, és csak ismételten megemlítem, hogy ha Törökország bármi olyat tesz, amit én a kimagasló és páratlan bölcsességem alapján úgy ítélek meg, hogy túlment a határon, teljesen meg fogom semmisíteni, és el fogom törölni Törökország gazdaságát (ahogyan azt korábban már megtettem!).

Hagymási Tamás

Facebook kommentek