„… a tehetségben éppen az a szép, hogy él, hogy kiszámíthatatlan, meglepő. Hogy utólag úgy evidens, akár egy kör, de előre mégis tökéletesen megjósolhatatlan…” (Pilinszky János)

A nyári vakáció első napjaiban átgondolhatjuk mi, felnőttek, hogy miképpen fogjuk értékelni gyerekeinket, unokáinkat, tanítványainkat az elkövetkező két hónapban. Mindannyian hiszünk abban- tanárok és szülők egyaránt, még a most népszerű klipben is ezt éneklik, hogy a „tudás hatalom”. Így a mérhető iskolai teljesítmények és vizsgák bűvkörében sokan állítják neki nyáron is gyerekeiket a nyelvtanulásnak, hisz az idegen nyelvek ismerete ma a kor kívánalma. Vagy járatják erőléti edzésekre fiaikat, mert a szép – egészséges külső is eladhatóbbá tesz egy embert versenyhelyzetekben. De ha a gyerek választ egy lovas tábort, majd egy edzőtábort stb., akkor is kötött foglalkozások sora követheti egymást, amelyben akár jól is teljesíthet a kisdiák, de a majdnem felnőtt kamasz is.

Hát akkor hol lesz a játék, az elmélyült szemlélődés, a művészi alkotások, az irodalmi élmények helye? Mindezek a dolgok a jobb agyféltekére hatnak, amely az érzelmi intelligenciáért felelős. Ennek fejlődése pedig azért fontos, hogy képes legyen a gyerekünk az azonosulásra, az együttműködésre, a csapatmunkára. Hogy merjen próbálkozni és változtatni. Hogy örömmel hozzon létre valami újat, valami eredetit.

Ha hagyjuk, hogy ne csupán racionális életvezetés jellemezze nyáron is az életüket, amelyet a felnőtt irányít, határoz meg, akkor nem lesznek fölösleges korlátok a közös beszélgetéseik, a csendes elmélkedéseik, a gyógyító játékaik számára. Támogatóan „jelen lenni” egymás életében többet jelent a nyári hónapokban is, mint a sok pénzből és egymást követő programokból pontosan megtervezett „gondoskodás”. Várni és bizalommal tekinteni arra, hogy egy 3, 6 vagy 15 éves gyerekben is megszületik valami nagyszerű dolog- egy dal, egy képesség, egy barátság-, ez az, ami értékessé teszi a nyári szünidőt gyerekeink és unokáink számára. És ilyen értékre tekintve biztosan mondhatjuk, hogy mindez tökéletesen megjósolhatatlan volt előre. Csak a makacs elképzeléseinket és a magabiztos önérvényesítésünket kellett letennünk egy jobbért. A gyerekeinkért.