„A hatalom természetes
Végső határa az a pont, ameddig
Az alattvalók hűsége kitart.
Ha nincs ilyen pont, méltóságát veszti
Az emberélet. Szégyen lesz leélni.”
                                            (Székely János: Caligula helytartója)

Székely János erdélyi író, költő, drámaíró édesapját 1958-ban egyetlen bíráló mondatáért 8 év börtönre ítélte az akkori hatalom. A Caligula helytartója című vitadrámáját 1972-ben írta.
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában nagyon aktuálisnak érezzük a darabot, hisz mindannyiunk fontos kérdése ma is: végrehajtható-e minden parancs? S ha ütközik a parancs a lelkiismerettel, akkor meddig mehetünk el az engedelmességben?
Petronius, a római császár szíriai helytartója. Amikor a dráma végén őszintén megfogalmazza azt a tényt, hogy a Caligulával való küzdelem során önmaga is Caligula lett, akkor egy tragikus dologgal szembesülhetünk mi, nézők. Azzal, hogyha az emberi kapcsolatok milyenségét már a hatalomhoz való viszony határozza csak meg, akkor előbb-utóbb mindannyian bizalmatlanok és igazságtalanok leszünk a körülöttünk élőkkel.
Nagy kérdés ez a karrierépítés, a pénzgyarapítás korában. Mi az ára a jólétnek? A parancsok mindenképpen való végrehajtása? És meddig dönthet az ember szabadon? Anélkül, hogy feláldozná a munkatársait, a barátait, a meggyőződését?
                                                                                                           -EÉ-