„Méltó-e az ember azokhoz, kik már akkor sejtették, amikor sejteni ezt még nem csak merészség volt, de életáldozat akár; kik már akkor tudták a szót: “rendületlenül”, s tudták a verssort: “Lesz még egyszer ünnep a világon…?” (Fűzfa Balázs)

A lelki halál sok formájában egy a közös: mindegyikükben a lelkiismeretnek való hazugság uralkodik.
Hazudhatunk a lelkiismeretnek kényelemszeretetből. Ezen belül is a külső jólét fenntartása miatti kényelemszeretetből, de akkor is, ha valamely felmerülő kérdésnek nem akarunk tisztességesen a végére járni. Gondolkodásunkban a vetélések hullahegyeket halmoznak fel.

-RJ-