“Azt mondják, hogy a lehetőség jelentésű kínai írásjegy bele van ágyazva a krízis írásjegyébe. Ez a két fogalom sehol sem kapcsolódik össze egyértelműbben, mint a szülői szerepben. Lehet az a krízis egy kidurrant léggömb, egy rossz matekjegy vagy egy barát árulása. Az efféle negatív élmények kiváló lehetőséget nyújtanak az együttérzésre, hogy közelebb kerüljünk a gyermekünkhöz, és megtanítsuk neki, hogyan kezelje az érzéseit.
Sok szülő számára megkönnyebbülést, felszabadulást jelent, amikor rájön, hogy a gyerek negatív érzelmei lehetőséget teremtenek az érzelmi kötődés megerősítésére és a tanításra…Egy gyereknek éppen akkor van a legnagyobb szüksége a szüleire, amikor szomorú, dühös vagy fél.” (John Gottman: Gyerekek érzelmi intelligenciája)

Számomra nagyon sokat jelentett, amikor megértettem, hogy a gyerekek negatív érzelmei nem feltétlenül azt jelentik, hogy velük valami súlyos probléma volna, vagy valami nem stimmel náluk. Ők is kerülnek számukra érthetetlen, megpróbáló és nehéz élethelyzetekbe.

Vagyok-e olyan figyelmes, érzelmileg intelligens szülő vagy tanító, aki nem hagyom figyelmen kívül a gyermek érzelmeit vagy nem igyekszem elterelni a figyelmét? S nem ijedek meg ezektől az érzelmektől, s nem leszek ideges tőlük?
Hanem ehelyett, tudomásul veszem a gyermek szomorúságát, dühét vagy félelmét, és segítek neki megnevezni azt. Biztosítom az együttérzésemről, s közösen átgondoljuk, hogy lehetne megoldani az adott problémát.

Így válnak ezek a krízishelyzetek egy csodálatos lehetőséggé, hogy érzelmileg közelebb kerüljünk gyermekeinkhez, hogy kapcsolatunk a bizalomra épüljön, s ezáltal számítson a szavunk.

D.I.

Facebook kommentek