“Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám… baj van.”
(Ágai Ágnes)

Életünk egyik legfájdalmasabb felismerése, hogy ártottunk akkor, amikor segíteni vagy használni szerettünk volna. Gyakran az idő múlása sem csökkenti, hanem szinte felerősíti szomorúságunkat. Hogyan kerülhetnénk el hasonló eseteket? Ha már talán javítani nem tudunk, hogyan ne ártsunk legalább? Nem olyan egyszerű ezen a világon jót tenni. Emberi erőből szinte lehetetlen, két okból is. Egyrészt, mert a segítségnyújtás lehet rosszul időzített vagy körültekintés nélküli. Másrészt azért, mert a legjobb szándék mellett sem biztos, hogy a másik fél elfogadja a segítséget…

RJ