S milyen a valódi győzelem? Még nem késő változtatni! És győzhetünk önmagunk felett akkor, ha észrevesszük a saját felelősségünket a konfliktusaink mozdíthatatlanságában. 

“A lelki vakok is bottal járnak! A különbség csak annyi, hogy nem támaszkodnak rá, hanem ütnek vele.”
                                                        (Moldova György)

Hány és hány győzelmet láttunk már életünkben! Sportmérkőzéseken, történelmi filmekben, mások – barátaink, kollégáink – életét és küzdelmeit szemlélve. Küzdelem a kilométerekkel. Edzések tizenévesen, negyvenévesen, majd hatvanévesen is. Küzdelem a rákkal. Emberek életében mindennapos harc: életben maradni, meggyógyulni, egészségesen tenni tovább a dolgukat. Küzdelem a barátságért: időt szánni, kitartani, megbocsátani, újrakezdeni.  Ezek azok a győzelmek, amelyek lelki megújulást is szülnek. ”Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Máté 5: 3)

De milyenek a ma emberének győzelmei? Milyen vakon erőseket ütni és másoknak fájdalmat, kárt okozni ezzel? Amikor nem egy verekedős emberről beszélünk, hanem olyanról, aki gőgös, önelégült és makacs.  

Hányan ragaszkodnak a saját igazukhoz csak azért, mert győzni akarnak.

Nagyon sok emberi kapcsolatot tesz tönkre ez a fajta akaratosság. Amikor emberek meg vannak győződve arról, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Az igazságot nem kell erővel és hatalommal képviselni, mert az igazságban magában van az erő és a hatalom,a mi feladatunk ragaszkodni hozzá, tekintet nélkül a következményekre.

És nehéz megállni vagy visszafordulni akkor, ha valaki egyre inkább elveszíti a lelki látását.

S milyen a valódi győzelem? Még nem késő változtatni! És győzhetünk önmagunk felett akkor, ha észrevesszük a saját felelősségünket a konfliktusaink mozdíthatatlanságában. Ugyanis elkezdődhet egy olyan figyelem, amely megláttatja velünk újra a lényeges dolgokat. És egy idő után már nem vágyunk az olcsó győzelmekre mások felett.
Mert életünk elve lesz: „Arra törekedj, hogy igaz légy,ne arra, hogy igazad legyen!” 

Eredics Éva