„Az ember még nem ember,
csak hadonászó, veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.”

                  (Weöres Sándor: Protohomo)

Nyilvánvaló, hogy alakulásban, fejlődésben lévő, folyamatba teremtett lények vagyunk. Nem készen, befejezetten jöttünk a világra, nem kő, vasrács vagy alumíniumhenger vagyunk. Legnagyobb kiváltságunk, ajándékunk, örömünk: a fejlődés. Csakhogy ahol növekedés van, ott szabadság is van, ahol pedig szabadság, ott felelősség is.

Reisinger János