Petőfi ebben a versében felteszi nekünk az egyik legnagyobb és legsúlyosabb kérdést: “Kevély ember, miben kevélykedel?”

Az egyik probléma, hogy a büszkeséget -mivel felszínesen gondolkodunk róla- nem is tartjuk rossz emberi tulajdonságnak, s így vígan virul és tenyészik a legkülönfélébb álarcokban. A büszke ember mindig bizonyítani akarja önmaga és mások előtt azt, hogy ő okosabb, ügyesebb, jobb, többet ér, mint embertársa. Pedig: “Mid van ugyanis, amit ne kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszek, mintha nem kaptad volna?” (I.Kor.4:7.)

A másik probléma pedig az őszinteség hiánya. Emiatt nem látjuk valódi állapotunkat, hogy gyengék vagyunk a jóra, de készségesek a rosszra: “nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amelyet nem akarok.” (Rm.7:19.) A jóra, az igazságra gyenge ember büszkesége B.Pascal szerint az igazságtalanság teteje. “Az igazságtalanság teteje, hogy nyomorunk önhittséggel párosul.” (214.Gondolattöredék)
De van megoldás: “A kiindulási pont: mindannyian gőgösek vagyunk. A végpont: az alázatig eljutni, színtiszta kegyelem.” (Pilinszky János)

Domján Ildikó

Facebook kommentek