A Közel-Kelet gyakran átláthatatlan és követhetetlen érdekszövetségei között az elmúlt időszakból mindenképp figyelemreméltó az alábbi: Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Egyiptom gazdasági blokád alá helyezték Katart az Iránnal folytatott kapcsolatai, valamint a Muszlim Testvériség miatti támogatás okán. Viszonzásképpen a palesztin Hamasz szorosabbra fűzte a szövetséget Katarral.

Ez a fajta Irán körüli arab hidegháború pedig páratlan lehetőséget teremtett Izrael számára.

Izrael és Irán köztudomásúan egymás ősellenségei. Ahogy pedig a régi mondás szól: az ellenségem ellensége a barátom is lehet. Így hirtelen Izrael egy potenciális szövetségessé vált Rijád számára, mégpedig egy nagyon fontos szövetségessé.

Nem mellékes szempont továbbá, hogy az arab államok mindenáron Washington támogatását akarják, így fontolóra vették a kérdést: Mi más tehetné boldogabbá Washingtont, mint az, ha az arab államok közelednek a zsidó államhoz?

Csak néhány fontosabb történés ezek közül:

Amikor Ausztrália kinyilvánította, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, akkor a következő reakció érkezett Bahreinből: Bahrein elismeri Ausztrália véleményét az izraeli kérdésben.

Persze ez nem csak a geopolitikáról szól. A pénz természetesen ebben is kulcsszerepet játszik. Az elmúlt két évtizedben az izraeli gazdaság rendkívül gyors ütemben fejlődött és fejlődik is. Az ország a technológiai innováció egyik zászlóshajójának számít az egész világon. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van az a nem elhanyagolható szempont sem, hogy az izraeli partok mentén brutális mennyiségű gázlelőhelyet találtak az elmúlt években.

Ennek oka, hogy ilyen eseményekről is olvashatunk a sajtóban: Egyiptom 15 milliárd dollárért vásárol Izraeltől földgázt.

Az is látszik továbbá, hogy amíg az öböl országok hivatalosan nem ismerik el Izrael államot, azonban masszívan elismerik annak technológiai fölényét, különösen a védelmi és biztonsági területeken. Vagyis az arab hidegháborúban az izraeli technológia kulcstényezővé vált.

Hogy egészen konkrétak legyünk: Izrael már technológiával támogatja Szaúd-Arábiát, miközben a szaúdi titkosszolgálat rendszeresen információkkal látja el az izraeli titkosszolgálatot, a Moszadot.

A kapcsolatok olyan virágzónak tűnnek, hogy – amerikai források szerint- a szaúdiak már megvásárolták az izraeli védelmi “csodafegyvert”: a Vaskupola technológiát. Izrael persze tagadja mindezt, de „tudvalévő”, hogy az üzleti életben fontos a diszkréció.

“Olyan összehangolt folyamatok zajlanak Izrael és más közel keleti államok között, amik elképzelhetetlenek lettek volna 10 évvel ezelőtt. Egész életemben nem láttam még ehhez hasonlót – pedig egykorú vagyok Izrael állammal -, ez egy egészen rendkívüli dolog” –nyilatkozta Benjamin Netanjáhu, Izrael miniszterelnöke.

Napjainkra a magasrangú izraeli diplomaták látogatása az arab országokba mindennapos eseménnyé vált. Jelentős kereskedelmi, katonai és védelmi megállapodások sora köttetett a felek között.

Összefoglalva: fentiek fényében úgy tűnhet, hogy az arab-izraeli kapcsolatok bizonyos esetekben egyre gyümölcsözőbbé válnak.

Az egyik legfontosabb kérdés azonban, amit az elemzők feltesznek, hogy vajon lesz-e megoldás a palesztin-izraeli problémára is?

Valószínűleg nem. Miért? Mert ezeket az újfajta szövetségi kapcsolatokat közel sem a jószándék, hanem a masszív politikai és katonai érdekek, vagyis az emberi önzés motiválják. A körülmények megváltozásával pillanatok alatt átalakulhatnak a szövetségesi frontvonalak. Másrészt pedig ezek a típusú kapcsolatok koránt sem a társadalom alsóbb rétegei szintjén fejlődnek, hanem politikai vezetők között. Röviden: az izraeli diplomácia egyes arab országok autoriter vezetőivel alakít ki egyre szorosabb kapcsolatokat.

A legfontosabb szempont a kérdés kapcsán az, amit maga a Biblia erősít meg Dániel könyvében, amikor a próféta Jeruzsálem jövőbeli sorsáról beszél. Jézus kereszthalálát követően a rómaiak le fogják rombolni Jeruzsálemet: „A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe”. (Dániel 9:26)

A városban, illetve Palesztina területén a Föld történelmének legvégéig sem lesz valódi béke a prófécia szerint. Mindig háborúk, békétlenség és konfliktusok földje marad: „…végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.” – írja Dániel könyve 9:26. A konfliktus alapvető forrása már a két nép ősatyjának – Iszák és Ismáel- idejében létrejött az i.e. 19. században. Az Úr angyala így jövendölt Ismáelről, az arab nép ősatyjáról: „Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.” (I. Móz 16:12).

A bibliai jövendölések is megerősítik tehát az emberi következtetést: ahogy az elmúlt több ezer évben is háborúk és békétlenség sújtotta terület volt Jeruzsálem, illetve Palesztina, úgy sajnos napjainkban sem várható számottevő javulás a térségben dúló konfliktusok terén.

Források:
yemenpress.org,enernews.com, cnn.com, en.wikipedia.org, visualpolitik, bbc.com

Facebook kommentek