Újabb angol kifejezés követel helyet magának a magyar értelmező-szótárban: Az angol fake news magyarított formája, a „féknyúz”, ami az álhírek szlengesített változata. Úgy is mondhatnánk, hogy hazugság, ám ez a féknyúz túl leegyszerűsített meghatározása lenne. A féknyúz természetéhez ugyanis szorosan hozzátartozik, hogy valójában attól ered, aki leginkább használja. Donald Trump amerikai elnök és Twitter-bajnok, akinek megnyilatkozásai a nemzetközileg elismert Pulitzer-díjas PolitiFact szerint közel hetven százalékban hazugságok, előszeretettel használja a féknyúz kifejezést, de éppenséggel azokra, akik az ő mondanivalóját a tényekkel szembesítik. Azáltal lesz a féknyúzból igazság és a tényekből pedig hazugság, hogy a féknyúz művelői sajátítják ki maguknak a jogot a hírek valóságtartalmának megítélésére. Így válik az intézményesült korrupció ellen felszólalókból kommunista Soros-bérenc, és a Soros-ösztöndíjjal kitanított ifjú kommunistákból így lett mára elképesztő gazdagságra szert tett harcos antikommunista. Aki pedig ennek ellenkezőjét állítja, az féknyúz terjesztő belső ellenség. De hogyan lehet, hogy „a szóvivők hazugságot szólnak a jövőről, a fejedelmek tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti!”?

A Jeremiás könyvének ötödik fejezetében található fenti prófétai kijelentés hűen rajzolja meg a végidők földi társadalmainak állapotát. Itt a hatalmat nem pusztán nyugdíjas utalványokon, vagy tüzelőfáért veszik, hanem érzelmeken. Minél alantasabb, annál kelendőbb.

Ezt ismerte fel Arthur Finkelstein kampányguru, akinek jobb keze a minap feltárta azt a receptet, aminek felhasználása ékesen bizonyította a féknyúz sikerét a politikai hatalom megragadására. Ennek lényege, hogy elegendő egy közös ellenséget állítani, mert az ellenség ellensége barát lesz, még ha érzéketlen királyként viselkedik is. Magyarországon így lett a demokrácia intézményrendszerének kiépülésére saját pénzéből milliárdokat áldozó magyar származású filantrópból a terroristák millióit betelepíteni szándékozó nemzetközi zsidó. Természetesen a féknyúz hazai alkalmazói ezt a lelepleződést féknyúznak minősítették. Az emberek pedig megnyugodhattak, hogy nem történt semmi különös. Lehet folytatni a gyűlölködést a menekülteket támogató Soros-zsoldos brüsszeli bürokraták és migráns-simogató civilek ellenében.

A tanulság mindebből az, hogy féknyúzzal szemben nem lehet az igazságot állítani, mert azt is féknyúznak minősítik. De akkor mi az, ami megállj parancsolhat annak a határtalan cinizmusnak, ami az igazat hamisnak mondja, a hamist pedig igaznak? Az igazság mérlegén mi súlyozhat ellen a hatalom erejével nyomuló hazugságnak?

Szélmalomharc

A hamissággal szemben mit sem ér a tények józan felsorakoztatása. A szembesítést szolgáló tények vizsgálata és a hamis beszéd cáfolata azért nem vezet eredményre, mert nincs készség a jó szándékú tanítás befogadására. Az igazságot szóló szavak súlytalanná válnak, vagy nehéz kőként zuhannak vissza a valósághoz ragaszkodó és azt kinyilvánító ember fejére. Aki pedig az igazságtalanságban megkeményedett emberi hatalom ellen szól, az számíthat arra, hogy az igazságtalanság őt is eléri. Aki ugyanis kiegyezik a hamissággal, az nem tűr ellentmondást.

A hazugság apoteózisával fertőzött földön a világi hatalom birtokosai könyörtelenül és azonnal lesújtanak azokra, akik az általuk hirdetett elveket megsértik, kivéve, ha ezen elvek felfüggesztése éppen az ő hatalmukat és gazdagodásukat erősíti. Kényszerítő hatalmat azonban csak a valódi ellenség, Sátán uralma alatt találhatunk, aki „nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János ev. 8:44). Mivel pedig ő „a világ fejedelme” (János ev. 14:30), ezért aki e földi világon érvényesülni akar, annak azzal kell számot vetnie, hogy ha nem hódol be az ő játékszabályainak, akkor nem csupán az érvényesülés útját zárja el maga elől, de puszta élete is veszélybe kerül.

Mindez a törvényre való hivatkozással történik. A világi uralmat kisajátító vezetők ugyanis a saját igazságuk védelme érdekében készek akár nyilvánvalóan erkölcstelen törvényeket is hozni, hogy eljárásukat törvényesítsék. Ám miközben az erkölcs védelmezőjének állítják magukat, még abban az értelemben sem mutatnak példát, hogy a legalább a saját törvényeiket betartsák.

A jó hír

Van azonban egy olyan ország, amely más elvek alapján működik. Bár ezen ország törvényeinek megsértésével a törvényalkotó soha nem egyezik ki, de a törvénysértővel hosszútűrő, mert legfőbb célja, hogy az igazságot elferdítő törvényszegőt visszatérítse a szeretet törvényéhez, „mert a törvénynek betöltése a szeretet” (Római levél 13:10). Itt az uralom a jóságon, az irgalmon és a szereteten nyugszik. Ezen erkölcsi alapelvek alkalmazása fejezi ki az ország vezetőjének akaratát, mert ennek az országnak az uralkodója igazságos, akit nem a hatalom szeretete, hanem a szeretet hatalma jellemez.

A magát kereszténynek valló világ vezetői előszeretettel hivatkoznak Istentől nyert hatalmukra. Ám velük ellentétben Isten erkölcsi rendjének megingathatatlan alapja az, hogy az ő mindent felülmúló valóságát az igazság teljessége jellemzi. Ez a tökéletes igazság pedig lényegi azonosságban van az ő szeretetével, „mert az Isten szeretet.” (1János levél 4:8) Azt, hogy az isteni szeretet törvény, még az angyalok sem tudták, amíg Sátán törvényszegése folytán nem kellett szembesülniük a törvény áthágásának következményével. Isten soha nem erőszakolta senkire a saját lényegét kifejező törvényt, ugyanis a szeretet mennyei törvénye egyben a szabadság törvénye is. Ezért a hozzá hűséges teremtmények csak saját meggyőződésükből, önként követik azt, és megtapasztalják, hogy „aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” (Jakab levél 1:25) Isten erkölcsi törvénye pedig mértékül szolgál a világmindenség minden lénye számára is, „mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.” (Jakab levél 2:12) Éppen ezért a törvény hatálya alól maga a törvényalkotó sem vonhatja ki magát.

A földi országok vezetői kényük-kedvük szerint változtatják az általuk akár gránitszilárdságúnak kikiáltott törvényeket is, ha érdekük úgy kívánja. Isten azonban nem így jár el. A mennyei kormányzás alapelve, hogy „az Úrnak törvénye tökéletes… ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak” (Zsoltárok 19:8,10), „megingathatatlanok örökké és mindvégig.” (Zsoltárok 111:8) Ezért Isten erkölcsi törvénye Istent is köti.

Az igazság diadala

Az igazság és szeretet egységében álló törvényalkotó pontosan látja azt a törvényszegést, ami a démoni atrocitás következtében jellemzi a magukat istenhívőnek hirdető hatalmi kereszténységet. „Mert megátalkodottak vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt vetnek, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká! Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a rosszindulatú beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.” (Jeremiás könyve 5:26-28)

Isten nem egyezik ki ezzel a hamissággal. Az általa tett ígéret bizonyosság a felől, hogy nincs olyan féknyúz, ami erőt vehet az igazságon, mert „az igazságosságot mérőkötéllé tettem, és az igazságot mérőónná, és jég söpri el a hazugság oltalmát”. (Ézsaiás könyve 28:17) Ez szolgálhat megnyugvásként azoknak, akik várva-várják annak az ő országának eljövetelét „az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.” (2Péter levél 3:13)

Vigyázzon azért, „aki szereti és szólja a hazugságot” (Jelenések könyve 22:15), mert a hazugság nem győzhet az igazság felett. Ez az igazság ugyanis személyes valóság, aki így szól: „ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jelenések könyve 22:12)

Márton István