A Brooking Intézet jelentése szerint 2018 szeptembere mérföldkő volt a történelemben: az emberiség történetében ugyanis először a többség nem szegénységben él. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a világ lakosságának több mint 50%-a, megközelítőleg 3,8 milliárd ember tartozik a középosztályhoz vagy a gazdagabb réteghez.

Középosztály alatt alapvetően azokat értik, akik megfelelő vásárlóerővel rendelkeznek a komfortos élethez. Megvehetnek maguknak egy hűtőszekrényt vagy mosógépet, elmehetnek étterembe vagy nyaralni. Megfelelően kezelni tudnak nem várt nehézségeket, mint például betegség vagy időszakos munkanélküliség, anélkül, hogy szegénységbe süllyednének. Vagy ahogy a tanulmány szerzői fogalmaznak: az olyan háztartások, ahol a napi fogyasztás a 11 dollár/főt eléri.

Látható, hogy 630 millió ember még mindig mélyszegénységben él. Olyanok, aki számára még az elegendő ételmennyiség sem biztosított. Az előrejelzések szerint azonban a változások olyan gyorsan zajlanak, hogy a következő évtizedekben ez is teljesen megszűnhet. Pillanatnyilag a Földön minden egyes másodpercben kitör egy ember a mélyszegénységből. Ennek köszönhetően a mélyszegénységben élők száma 1990 és 2015 között 75%-kal csökkent.

Ugyanezen időszak alatt minden egyes másodpercben 5 ember lép át a “szimpla” szegénységből a középosztályba. Ha ez a tendencia folytatódik, 2030-ra a középosztály alkothatja a föld döntő többségét. Még ha félreteszünk minden zavaró körülményt (fegyveres vagy gazdasági háborúk, politikai válságok, etnikai konfliktusok stb…), a legfőbb kérdés mindenekelőtt az, hogy a Föld illetőleg a környezet elbír-e ennyi fogyasztót.

A Biblia nem az emberiség létszámát tartja aggasztónak, hanem a népesség eloszlását. Nem arra hív, hogy egyre nagyobb városokba tömörüljenek az emberek, hanem arra, hogy egyenlő mértékben osztozzanak a Föld lakható részein: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet” (1 Mózes 1,21). Ehhez azonban a természettel összhangban levő és nem pedig azt kizsákmányoló életmódot kell folytatni.

Amikor fejlődésről, növekedésről, fogyasztásról beszélünk, akkor két dolgot mindenképpen figyelembe kell venni: azt, hogy növekszik a szennyezés és a környezet veszélyeztetése, és hogy vajon mindenkinek jut-e elegendő erőforrás?

Nos, egyes feltételezések szerint egy adott ponton a gazdaság és a környezet védelme egyensúlyba kerülhet.
A klímaváltozás-szkeptikusok azzal érvelnek, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett országok (pl. USA, Japán, az Európai Unió) egyre másra érik el a környezetbarátabb technológiákat. Míg például 1960-ban az USA-ban minden megtermelt dollárra 0,94 kilogramm szén-dioxid kibocsátás jutott, addig manapság 0,34 kilogramm ugyanez az érték. Az EU pedig 1991 és 2014 között 54 %-kal csökkentette az 1 megtermelt dollárra jutó CO2 kibocsátást.

A magyarázat szerint minél jobban él valaki, annál jobban fog aggódni és tenni a környezetért. Az elmélet szerint tehát a gazdagabb országok a társadalmi felelősségvállalás miatt többet tesznek a környezetvédelemért, majd pedig a gazdasági fellendülés miatt felzárkózó szegény országok idővel ugyanígy tesznek.

Ennek következtében pedig a Föld helyzete közel sem olyan drámai, mint ahogy azt sokan állítják. A környezetpusztító folyamatok nemhogy nem megfordíthatatlanok, hanem már meg is fordultak a tendenciák. Így annak ellenére, hogy rengeteg kihívás vár még emberiségre, alapvetően nem kell aggódni a bolygó jövője miatt.

De vajon valóban így van?

Nos ezen állítások viszonylag könnyen cáfolhatók. Jó példa erre a szén-dioxiddal kapcsolatos érvelés. A dolláronkénti CO2 kibocsátás ugyan mérséklődik (de ez sem környezetvédelmi, inkább hatékonyságnövelési megfontolásokból), viszont a globális termelés növekedik (“jóval több dollárt termelnek meg a világon”), emiatt pedig a CO2 kibocsátás is emelkedik.

Nem számolnak továbbá az emberi mohósággal és önzéssel, hanem ideális állapotokat és felelős társadalmakat vizionálnak.

Ennek gyökerét tárja fel a Biblia, amikor Isten alkotását rontja le az ember, „mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és házasságot törnek, betörnek és egyik vér a másikat éri. Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, ami azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.” (Hós 4:1-3)

Az optimista elképzelés pedig azt sem veszi figyelembe, hogy a nyugati világtól eltérően a fejlődő régiókban (Afrika, Ázsia) szédületes tempóban és kontrollálatlanul növekednek a megavárosok (>10 millió lakos), ami főképpen környezetszennyezést, bűnözést és közlekedési káoszt generál. Ez elsősorban arra példa, hogy az emberiség kezéből gyakorta kiesik a gyeplő. Amikor elveszíti az irányítást a dolgok felett.

Ez történik napjainkban a környezettel kapcsolatban is. Talán a józanul gondolkodók számára nem kell mélyebb elemzéseket írni arról, hogy mi történik körülöttünk. A kihaló fajok sokasága, a folyamatosan emelkedő átlaghőmérséklet, az olvadó jégtakarók, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, a hurrikánok, árvizek, földrengések mind-mind annak a jelei, hogy nem jó irányba tartanak a dolgok.

A valóság sajnos az, hogy a kibocsátás és a szennyezés drasztikus csökkentésére volna szükség a rossz folyamatok megállításához, ez azonban összeegyeztethetetlen a gazdasági növekedéssel. Azzal a növekedéssel, amiről fentebb láthattuk, hogy nem minden esetben csak a milliárdosoknak hoz hasznot, hanem még a legszegényebb régiókat is fejleszti. Tehát végső soron a valódi környezetvédelem az emberiség hosszú távú jólétével ütközik. Ez az, ami miatt nagyon sok ország nem teszi meg azt, amire szükség volna.

Mindezeket olvasva az utolsó kérdés már csak az, hogy mit tegyen a felelősen gondolkodó és aszerint is élő ember? Élvezze az életet amíg tart, és közben várja, hogy mikor jön el a Mad Max világ? Vagy van más megoldás is? A kérdés nyilván költői…

Hagymási Tamás