„Katolikusnak születtem, az is maradok”. „Reformátusnak kereszteltek, én nem hagyom el az egyházamat.” Ilyen és hasonló hősies kijelentések szállonganak a levegőben, mióta a bibliai kereszténységeredeti formáját eltorzították, és a tömegek számára meggondolás nélküli tárggyá, adottsággá tették a vallást. Akik így szólnak, sosem ismerték meg Jézus többszöri tanítását:
A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Jn. 6:63)
Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondom néked: szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn. 3:5–7)
Mondta néki Jézus: Te kövess engem.” (Jn. 21:22)

Sokan leírták már Pascaltól Nietzschéig, Kierkegaardtól Sesztovig, hogy Jeruzsálem örökségét Athén, s azután még inkább Róma torzította el, mikor a hitből vallást, a megtérésen alapuló felnőttkori, személyes döntésből beleszületés általi formális kereszténységet hozott létre. A latin „religio” szó az ősök hagyományához való aggályos, szinte babonás kötődést jelenti. Ebben részesítették azokat, akik nem nagyon gondolkodtak hitükön, hanem készen elfogadták mások rá vonatkozó ajánlatát. Hiába írta le Rotterdami Erasmus: „Dominus Noster Jesus Christus non consuetudinem, sed veritatem cognominavit”. Jézus Krisztus Urunk nem szokás, hanem igazság által ismertetik. Az Igazság forrását jó időben eltorlaszolták, nehogy valaki magától Jézustól hallgathassa: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” (Jn. 17:17) S azután már csak egyet kellett tenni, azt, amit Blaise Pascal a XVII. században éles szemmel jegyzett meg: „Amikor az emberek nem tudták megtenni az igazságot hatalomnak, megtették a hatalmat igazságnak.” (Gondolatok, 98. töredék)

A hatalmi kereszténység igazságait követni pedig nem más, mint a vak vezet világtalant esete. Ezért nem lehet ebből élni, csak egyik gödörből a másikba esni. A vallási hagyományok öntudatot szülnek, az emberiben, és nem Isten szavában való hitet. Az emberi természet persze szereti ezt. De mit kezd majd kékre-zöldre verve magával?

Borzalmas és rettenetes dolgok történnek e földön. A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük
szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti. De mit cselekszenek majd utoljára?” (Jer. 5:30–31)