A Biblia, vagy más néven a Szentírás 66 könyvének írói különféle emberek voltak: Mózes egyszerű zsidó család gyermeke, Salamon király, Péter halász, Máté vámszedő, Lukács orvos, Pál apostol római katonatiszt volt. Mégis a teljes Szentírás egy csodálatos megbonthatatlan egységet képez, mert szerzője egyetlen végtelenül bölcs elme, maga az Isten.

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2. Pét. 1:21.) 

A teljes írás Istentől ihletett.” (2. Tim. 3:16.) 

„ Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad, mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket.” (Ésa. 34:16.)

„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és az Isten vala az Ige” (Ján. 1:1)

 Az un. kispróféták úgy kezdik könyveiket, hogy

„ Az Úr igéje” (Mik.)

„ Így szól az Úr” (Abd.)

És lőn az Úr szava Jónáshoz” (Jón. ) 

A Szentírás lapjairól maga az Isten szól hozzánk.
Ezt komolyan kell venni, mert boldogságunk, örök életünk múlik rajta.

A Teremtő Isten igéje örökérvényű, és megváltoztathatatlan.

„ Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Mt. 24:35)

És mivel a Szentírás Isten szava, gyarló ember azt meg nem változtathatja. Erre figyelmeztetnek az Újszövetség utolsó szavai is:

„ Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra.

„ És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvekben megírattak.” ( Jel. 22: 18, 19)

Ha elvenni nem lehet belőle, megfelezni, sőt negyedelni még úgyse. ( Én sokáig azt hittem hogy az Ószövetség a zsidóknak, az Újszövetség pedig a keresztényeknek íródott. Szellemi restségem miatt nem gondolkodtam azon, akkor miért kötötték egybe?) Az Ó- és Újszövetség megbonthatatlan egységet képez, mint az összekulcsolt kéz ujjai. A kettő egymás nélkül nem érthető meg igazán. Ennek az egységnek a kulcsa Római levél 5:18-ban található:

Mert miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, azon képen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.”

Az ószövetségi ceremóniális törvények előre mutattak az Újszövetségre: a hibátlan ép bárány megáldozása nem bocsájtotta meg a bűnöket, csak előképe volt az igazinak, amikor a Megváltó Jézus, az ártatlan Bárány megáldoztatik a mi bűneinkért.

De mi bizonyítja valójában, hogy a Szentírás Isten szava?  Miért nevezik Isten Igéjének?  Az ige cselekvést jelentő szó. Az Isten Igéje valóban cselekszik, képes megváltoztatni egy ember gondolkodását, jellemét, cselekedeteit. Erre az én saját életem a legjobb példa. A Biblia rendszeres olvasása átalakította gondolkodásomat, értékrendemet, szokásaimat. Más ember lettem általa. De ehhez az kellett, hogy ne racionális földhözragadt emberi gondolkodásommal közelítsek hozzá, hanem a tanulás és taníthatóság alázatos szándékával üljek le a nagy Mester lábaihoz, hogy a nálam kimondhatatlanul bölcsebb Teremtő Istenemtől tanuljak.

„Taníts meg engem a te útaidra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen.” (27.Zsolt.11.)

Ha ilyen szándékkal nyitom meg a Szentírást, akkor vezet, tanácsol, bölcsebbé tesz. Ilyenkor helyes döntéseket hozok. Ha nem, emberi logikával meghozott döntéseim lehet, hogy pillanatnyilag hasznot hoznak, de valójában nem az én javamat szolgálják.

Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy egy évtizedre egy elöregedett falusi gyülekezetbe kerültem, mely többnyire 70-90 éves, 6-8 osztályt végzett parasztasszonyokból állt. Többségük hívő családban nevelkedett, kisgyermek korától naponta olvasták a Bibliát.
Én többdiplomás létemre rácsodálkoztam az ő bölcsességükre, mert ők Istentől tanítottak voltak. Tiszteltem őket, felnéztem rájuk, és nagyon sokat tanultam tőlük.

Leginkább azt, hogy igazi bölcsességet csak az Istentől, a Szentírás lapjairól lehet tanulni.

 

„ Te élsz korok felett és föld felett,

te élsz népek felett és lét felett, 

Mindenre, mit kérdezve kerestem,

te győzhetetlen!

Te vagy a diadalmas felelet!”

(Túrmezei Erzsébet: A Könyvek Könyvének csodálata)

Lendvai Valéria