“Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig nekimennek és kárát vallják.” (Péld 22:3)

Az életben kétféle magatartást lehet megtestesíteni, kétféle út van minden ember előtt. Az értelmes út és az értelmetlen út, az eszes út és a bolond út. A bolond utat mindannyian ismerjük, még akkor is, ha nem akarjuk beismerni, hogy a bolond úton járunk. A bolondság útja: nekimenni dolgoknak vagy embereknek. Azután kárát valljuk.

Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig nekimennek és kárát vallják. Azt hiszem, a mondat második felétől kell kezdenünk az értelmezést. Nagyon sokszor vagyunk bolondok, nekimegyünk embereknek, dolgoknak, fölemeljük a hangunkat, indulatoskodunk, vitatkozunk. Szeretné minden ember a maga akaratát érvényesíteni, vagy a maga igazságát érvényesíteni, igazolni. Bolond út ez. Bolond út kényszert alkalmazni. Bolond út a hatalommal visszaélni. Bolond út a másikra ráerőltetni valamit, még akkor is, ha mi úgy érezzük, hogy az jó. Bolond út ez, mert az ember csak azt fogja beépíteni a maga személyiségébe, amire maga is rájöhet, amit a maga szabad elhatározásából elfogadhat. Csak az lesz a lényünk szerves része, csak az épül be a személyiségünkbe, aminek utánajártunk, elfogadtuk, és vállaljuk a kockázatot, a következményeket is érte. Tehát bolond út az, hogyha felemeljük a hangunkat, ha kiabálunk, hisz indulatossággal az égvilágon semmit sem lehet megoldani. S nem is szabad. A bolond pedig nekimegy és kárát vallja. Kárát vallja az ügy, ő maga is kárát vallja, hisz kivetkőzik magából, csapkod, fennhangon bizonyítani akarja a maga igazságát. Ha mások előtt nem, akkor hazatérve otthon a családban. Bolond út ez.

Próbáljuk mától fogva nem járni ezt a bolond utat. Hát mi nem ez a bolond út? Mi az eszes út? Vagyis nem az az eszes ember, aki nem akarja látni a bajt. Nem az az eszes, bölcs ember, aki csigaházba vonul vissza. Aki kitér az ütközések elől. Meg kell látni a bajokat! Igen, nem hunyhatjuk be a szemünket, nem élhetünk behunyt szemmel. Nem mehetünk világtalanul. Nem szabad a bajok -legalább 90 százalékát- rögtön kezelésbe venni. Nem szabad rögtön indulatoskodni. Ráförmedni a másikra. Ha rossz dolgokat is látunk a másiktól: rejtsük el magunkat. Legyen egy belső elrejtett életünk. Készüljünk fel az élet küzdelmeire. Legyen valaki, akivel meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Lelkiismeret, értelem, házastárs. Maga az Isten. Hiszen Pál apostol azt mondja: a mi éltünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Legyen belső elrejtett életünk. Egyszer egy tanártársam azt mondta a gyerekeknek: hazamentek, és ott rögtön összetűztök a szüleitekkel, mert a szüleitek azt mondják: miért dobtad le a kabátodat, miért hánytad le az iskolatáskát, miért nem etted meg az ebédedet. Ti visszaválaszoltok: ti elkezdtek vitatkozni, odavan az egész délután, lángol már a ház… próbáljatok, gyerekek, nem visszaválaszolni. Próbáljatok nyugodtak lenni. Másnap jöttek a gyerekek: mennyire más volt az előző nap délután. Nem tettük azt, amit eddig tettünk.

Ha a gyermekek meg tudják valósítani azt, mi, felnőttek is próbáljuk járni ezt az utat. Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig nekimennek és kárát vallják.

Reisinger János