Ehhez a kérdéshez szeretnék hozzáfűzni egy érdekes hasonlatot. Judah Folkman a hatvanas években az Egyesült Államok haditengerészetének orvosa volt. Ő gondolkozott el először egy második világháborús esemény és a ráksejtek kiéheztetésének párhuzamáról. Miről is van szó?

1942 nyarának végén Hitler hadserege több mint egymillió katonával készült lerohanni Sztálingrádot. 10 ezer ágyú, 1200 repülő, egyedülálló páncélos hadosztály. A szovjet csapatok viszont rendkívül gyengén felszerelt katonákból álltak. A civil lakosság is megpróbált hősiesen ellenállni, de ez most ekkora hadsereggel szemben nem sokat ért. Idő kérdése és a nácik győznek. Ekkor Georgij Zsukov marsall stratégiát váltott. Tudta, hogy szemtől szemben nem tudja megverni a németeket. Ezért katonáit az ellenség harcvonala mögé irányította. Itt teljesítettek szolgálatot azok a román, olasz katonák, akik egyébként nagyon fegyelmezetlenek voltak, akik a harcoló német katonákat ellátták. Zsukov rájött arra, hogyha itt legyőzi ezt az ellátmány biztosításáért felelős részleget, akkor a német hadsereg óriási bajba kerül, mert sem levegőben, sem szárazföldön nem jön élelmiszer a katonáknak, és akkor Paulus tábornok hatodik hadseregére a kiéhezés vár.

Így is történt: a németek nemsokára fel is adták a küzdelmet, és végül megadták magukat. Ez a véres csata fordulópontot jelentett a második világháború menetében, és a németek végleges veresége már csak idő kérdése volt. Vagyis Zsukov marsall az ellátmányt elvágta a németektől, kiéheztette őket. A “náci rák” bármilyen erős is volt és növekedett kezdetben, visszahúzódni volt kénytelen!

A rákkutatók sokáig mosolyogtak a párhuzamon, mondván: ezt a kiéheztetést hogyan lehetne alkalmazni a rákbetegséggel kapcsolatban? Judah Folkman pedig határozottan kitartott véleménye mellett: ha a ráksejteket kiéheztetjük, akkor képtelenek lesznek arra, hogy halálos daganatos sejtekké fejlődjenek ki. Hogy lehet ezt a gyakorlati életünkben kivitelezni? A KIÉHEZTETÉS stratégiáját David-Servan-Schreiber „A rák ellen – egy új életmód” című könyvében így írja a 88. oldalon: “A rák a cukron él“. Gondoljatok abba bele, hogy 1830-ban évi 5 kg cukrot fogyasztottunk, mára ez az arány évi 70 kg-ra nőtt! Otto H. Wartburg német biológus orvosi Nobel-díjat kapott azért a felfedezéséért, hogy a rosszindulatú daganatok anyagcseréje függ a glükózfogyasztástól. A megemésztett cukor a testben glükózzá alakul. Ami a legdöbbenetesebb, és erre külön felhívnám a figyelmeteket: van egy műszer, ezt PET-szkennernek hívják. Ez az eszköz felismeri a szervezetben azt, hogy hol található rákos daganat, és kizárólag a szervezetünkben azokat a helyeket keresi, ahol a legtöbb a glükózfogyasztás. “Ha egy-egy terület kiemelkedően sok glükózt fogyaszt, valószínűleg a RÁK áll a hátterében.” / Rák ellen egy új életmód című könyv 89.o.)

Ne felejtsük el: a legegészségesebb szervezetben is naponta több száz rákos sejt alakul ki. De egy jól működő immunrendszerben az NK sejtek (természetes ölősejtek) ezeket a rákos burjánzásokat legyőzik. Az immunrendszerünk viszont akkor él és virul, ha a testünkben megjelenő rákos sejteket KIÉHEZTETJÜK fegyelmezett táplálkozással.

Külön felhívnám a figyelmet: az aggodalmaskodás, az idegesség, a stressz, a harag, a meg nem bocsátás, mind megemeli a GLÜKÓZSZINTET a testünkben, és máris tápláljuk a rákot! Az Egyesült Államokban a daganatot életmódváltó betegségnek nevezik. Komoly odafigyeléssel abszolút megelőzhető, vagy bizonyos esetekben visszafordítható ez a szörnyű kór, amely családok ezreinek életét teszi tönkre.

Kecskeméti János