“Mondat értelem nélkül / Szavak tartalom nélkül
Jelek jelentés nélkül / Arcok tekintet nélkül
Nem kellenek!
Lépés mozdulat nélkül / Álom oltalom nélkül
Ima áhítat nélkül / Ember emberség nélkül
Nem kellenek!”
                                                             (Adamis Anna)

Valóban képesek vagyunk üres fecsegésre. Azért, hogy ne kelljen színt vallanunk, vagy éppen azért, hogy jobb színben tűnjünk fel mások előtt.
Sokszor eljátsszuk, hogy őszintén odafigyelünk a másik emberre, de valójában csak udvariasságból vagy érdekből tettetjük ezt.
De az a legszomorúbb hamiskodásunk, amikor elhitetjük magunkkal, hogy remek dologra készülünk, de abban ugyan nincs semmi jó és igaz. Csak önmagunk érvényesítésére vagy mások legyőzésére törekszünk. És mindezt egy nagy ügy nemes harcosaként tesszük. Akár Isten nevében. Vagy a többség nevében.

-EÉ-