“Mindenki azt állítja, hogy a megbocsátás csodálatos dolog – egészen addig, amíg nem kell megbocsátania valamit.”   /C.S.Lewis/

A meg nem bocsátásra vajon hogyan reagál a szervezetünk? Milyen élettani folyamatok kerülnek ilyenkor veszélybe? Érdekes, hogy mennyire másként látja az emberi agy és a szív a megbocsátás kérdését. Mondja az agy: ennek az embernek soha nem bocsátok meg, azért sem! Szól a szív: de akkor engem fogsz tönkretenni, és ebbe te is belehalsz!

Az ember a megbocsátással elsősorban magát gyógyítja. Ennek felismerése képes jó irányba átformálni az életet. A testünkben létrejövő betegségeink 80-100%-a a bennünket elborító stresszből származik, mondta egykoron Selye János, a stresszkutatás atyja. A krónikus gyűlölet esetén gondolatvilágunkban naponta összeszámolhatatlanul sokszor elképzeljük azt, hogy hogyan bosszuljuk meg a minket ért sérelmet. Ez a stressz legmérgezőbb táptalaja. A szervezeted úgy reagál, mintha a gondolataidban lejátszott jelenet a valóságban is megtörtént volna. Izomfeszültség, megemelkedett vérnyomás. Légzésszámod drámaian megemelkedik, artériáid összehúzódnak, gyors szívverésed lesz stb. Ezzel szemben a megbocsátás az egész szervezetünk nyugalmi állapotát idézi elő. Ez nem egy kitalált elmélet, hanem valóban élettani jelenség. Ezért tartották fontosnak hangsúlyozni az „ép testben ép lélek” fogalmát már az ókori bölcsek is.

Kecskeméti János