“és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,”
(Radnóti Miklós)

A napokban néztem meg a belfasti születésű Terry George filmjét, Az ígéretet, amelyet 2016-ban mutattak be a torontói nemzetközi filmfesztiválon. A 20. század elejének szörnyű népirtására emlékezik a történet, amikor az I. világháborúba belépő Oszmán Birodalomban nacionalista vezetők irányításával feltehetőleg 1,5 millió örménnyel végeztek a „kitelepítések” során.
1915. április 24-én mintegy 250 örmény vezetőt tartóztattak le Isztambulban. Május 29-én elfogadták az ideiglenes kitelepítési törvényt, ezt követte a keresztény örmény kisebbség kirablását törvényesítő, úgynevezett ideiglenes kisajátítási és lefoglalási törvény. Ezzel az örményeket hivatalosan is törvényen kívül helyezték, aztán a mai Irak és Szíria sivatagaiba élelem és víz nélkül történő kitelepítésüket kezdték el. Egyre drámaibb lett a helyzet: a falvakban több tízezer embert lemészároltak, az örmény férfiakat elhagyott helyeken tömegsírokba géppuskázták, a nőket megerőszakolták, az országutakon meggyilkolt gyerekek tetemei hevertek, az utak mellett keresztre feszítették a fiatal lányokat…
…1939 augusztusában, Lengyelország megtámadására készülve Adolf Hitler német katonai vezetők előtt beszélt: „Háborús céljaink nemcsak bizonyos vonalak elérését, hanem az ellenség fizikai megsemmisítését is magukban foglalják. Ennek megfelelően halálfejes alakulatomat riadókészültségbe helyeztem − egyelőre csak keleten − azzal a paranccsal, hogy küldjenek halálba irgalmatlanul és könyörület nélkül minden lengyel származású és nyelvű férfit, nőt és gyereket. Csak így szerezhetjük meg azt az életteret, amelyre szükségünk van. Végül is, ki beszél ma már az örmények megsemmisítéséről?”
Vagyis Hitler arra hivatkozott itt, hogy a nemzetközi közvélemény azzal hagyta jóvá az örmények legyilkolását az Oszmán Birodalomban, hogy elfelejtett beszélni a borzalmakról. Utólag is. És a „Führer” már nyíltan hangoztatta, hogy a népirtástól ő sem riad vissza.
Ma is dolgunk az, hogy emlékezzünk a régi időkre, egy népre, annak hősi helytállására, egy tragikus közösségi helyzet tisztességes elhordozására. Ma is beszélnünk kell ezekről, ahogy ez a film is teszi.
Hogy mindez ne történhessen meg újra.

-EÉ-