Napjainkban gyakori téma, hogy a közösségi média jelentős részévé vált a fiatalok, sőt már a középkorúak mindennapjainak is. Számtalanszor kiemelik ezeknek a felületeknek a különféle lelki vonatkozású hatásait,  amelyek az emberi kapcsolatokat is erőteljesen befolyásolják.

Ahelyett, hogy egyoldalúan közelítenénk meg a jelenséget, szeretnénk röviden megvilágítani annak előnyeit, illetve hátrányait is. Mindemellett pedig felvezetőképpen a legfontosabb leszögezni azt, hogy a közösségi média csak egy eszköz. A technika nem hibáztatható a saját rossz magatartásformáink miatt.

.

“Hiába fürösztöd önma-gadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”  (József Attila)
Árnyoldalak

A közösségi média használata könnyen gerjeszt összehasonlítgatást, irigységet, magamutogatást, netán aggodalmat amiatt, hogy mások mit látnak rólunk. Ahelyett, hogy valaki közösségbe menne vagy kapcsolatokat ápolna, akár órákat tölt a hírfolyam görgetésével, ami pedig hamar elmagányosodáshoz, elszigetelődéshez vezethet.

A közösségi média egy olyan hely, ahol az emberek kontrollálni tudják a saját életüket, és azt, ahogyan másokkal láttatni akarják önmagukat. Ez az az erő, ami emberek milliót vonzza az ilyen felületekre. A feltöltött szelfik szinte mindig a legjobb fényben tűntetik fel a tulajdonost, és egy jól szabályozható keretet adnak a közösségi jelenlétnek. A facebookon mindig tökéletes lehetsz, a twitteren örök vicces és így tovább.

Ezek pedig azt generálják, hogy az illető folyton keresi a megerősítést, állandóan frissíti az oldalát, izgatottan várva, hogy hányan lájkolták már a posztjait. Az állandó szelfizés egyébiránt a feltöltő megítélésére nézve sem pozitív hatású. Könnyen felkeltheti mások irigységét, netán ingerelhet embereket. A feltöltőről pedig egyértelműen olyan képet sugároz, hogy saját magát és a környezetét is külsőségek alapján ítéli meg. A túlzásba vitt szelfizés nem betegség, inkább csak a tünete valamilyen lelki hiánynak.

Persze az sem éppen építő, ha valaki mások szelfijein idegesíti magát, vagy éppen a túl sokat posztolók miatt soha nem tesz ki semmit a falára. Utóbbira édesanyám szokta mondani nekem, hogy az ellensznobizmus is sznobizmus 🙂

A másokkal való összehasonlítgatás egy nagyon nagy csapda lehet. Gyakori eset, amikor a facebook a teljesítmény kirakatává válik. Ilyenkor könnyen érezheti magát az internetező alárendelt szerepben. Ez az összehasonlítás azonban hamis, hiszen magadat hasonlítod össze valaki másnak az adott legerősebb, legjobb pontjával, azzal a ponttal, amit gondosan kiválasztott, hogy megmutatja a világnak. Ha valakinek a privát felületét nézed, nem az egyént látod minden küzdelmében, hibájában, rendetlenségében. Nem látod, amikor levert, sikertelen vagy éppen magányos.

Előnyök

A facebook vagy egyéb más közösségi oldalak révén naprakészek lehetünk, kapcsolatban maradhatunk, akár olyan barátainkkal, rokonainkkal is, akik adott esetben több ezer kilométerre élnek tőlünk. A videótelefonálás révén úgy beszélgethetünk másokkal, hogy látjuk az arcukat, halljuk a hangjukat, majdnem mintha egy szobában ülnénk velük. A közösségi médiában információkat, gondolatokat oszthatunk meg egymással. Különböző kezdeményezéseknek, céloknak lehet emellett nagy nyilvánosságot, felületet is szerezni.

Fontos szempontok

A világ eseményeivel való foglalkozás azonban nem építő, ha közben nem összpontosítunk egy-egy konkrét dologra. Egy olyan korban, ahol az aktív unatkozást gyakoroljuk, hajlamossá válunk azt gondolni, hogy figyelem-megosztási képességgel rendelkezünk. Sajnos azonban a többfeladatosság (multitasking) csak egy mítosz, a figyelmünk megosztása azt eredményezi, hogy a legtöbb feladatot felületesen végezzük. Ha például társaságban vagyunk, és közben távollévő barátainkkal, ismerőseinkkel chatelünk, akkor ebben az esetben senki – sem a jelenlévők, sem a virtuális partnerek- nem kapják meg a megérdemelt figyelmet. A közvetlen kapcsolatoknak mindig előnyt kell élvezniük a virtuálisakkal szemben. Egy további szempont a közösségépítéssel kapcsolatban, hogy az igazi kapcsolatok soha nem folyamatosak. Az csak egy új hóbort, hogy mindig kapcsolatban kell lennünk ismerőseinkkel, elérhetőnek kell maradnunk. Azonban lényeges, hogy figyeljünk az elcsendesedésre, az elvonulásra. Ma már elvárás, hogy mindig magunknál tartsuk a telefonunkat, amikor munkahelyen vagy éppen vakáción vagyunk, mindig azonnal tudjunk válaszolni. De nagyon fontos, hogy olykor elvonuljunk ebből a fajta online jelenlétből, és könyvolvasással, sétával, kirándulással, sporttal, gondolkodással vagy éppen imával töltsük az időnket.

Hagymási Tamás

forrás: relevantmagazine.com